ELSŐ RÉSZ
„Egy párhuzamos
dimenzióban minden másképpen történt”
Néhány előzetes
megjegyzés
A könyvben az áttekinthetőség kedvéért különféle betűtípusok
szerepelnek. Normál betűvel szedtük a korabeli források szövegét – elsősorban
egykorú dokumentumokat, a sajtóban vagy az interneten megjelent írásokat,
illetve ezek részleteit. Kurzív írással jelezzük a személyes jellegű
forrásokat, szemtanúk leveleit, visszaemlékezéseit. Ezek egy része az események
idején, más részük azonban később – némelyik több évtizedes késéssel – íródott.
Az események sodrába került emberek érzéseit, félelmeit tükrözik, jellegük
merőben szubjektív. Ugyanide tartoznak azok az olvasói levelek, amelyeket én
kaptam, amikor a készülő könyv néhány részét a sajtóban megjelentettem. Félkövérrel
emeltük ki a jelen tudomány megjegyzéseit, értékeléseit. A piros betűvel
szedett részek a Méltóságos Cenzúra Hivatal nagybecsű észrevételeit
tartalmazzák.
Szeged, 2115. november 3.
Szilágyi Ilona Anna
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Hálás szívvel mondok köszönetet Mindenkinek, aki ennek a
műnek a létrejöttét támogatta.
Elsősorban a Magyar Autonóm Tartomány kormányának, valamint
a Magyar Autonóm Tartomány Tudományos Akadémiája Történelmi Tagozata elnökének,
Sárkány Pál úrnak az anyagi és szakmai segítségért, amely nélkül ez a könyv
sohasem készülhetett volna el.
Köszönöm a Magyar Autonóm Tartományban állomásozó Megszálló
Erők parancsnokának, Ali Janos Somodzsi pasa úrnak, hogy a munkámra való
tekintettel a szokásosnál szabadabb mozgást biztosított, és különösen azt, hogy
állandó határátlépési engedélyt állított ki a számomra. A könyv szerkesztésének
időszakában igen sűrűn ingáztam a Magyar Autonóm Tartomány és Madzsarisztán
között, a munkámhoz erre feltétlenül szükségem volt.
Szeretném megköszönni a budini helyőrség parancsnokának,
Ahmed Nemet pasa úrnak, hogy nagylelkűen támogatta ottani tevékenységemet, és
órákon belül gondoskodott szabadon bocsátásomról minden olyan esetben, amikor
valami tévedés folytán őrizetbe kerültem. Itt ragadom meg az alkalmat arra,
hogy végképp megcáfoljam azokat a Szegeden elterjedt, közkeletű rágalmakat,
amelyek azt állítják, hogy a néhai Magyarország egykori székhelyén, Budin
városában engem a katonák részéről több ízben is súlyos inzultusok értek volna.
Szó sincs ilyesmiről, ami pedig megtörtént, azért egyedül én magam vagyok a
felelős.
Hálásan köszönöm a budini Gyurcsány Ferenc Egyetem
rektorhelyettesének, Ahmed bin Szuliman Kovach úrnak bátorításait, szakmai
segítségét, és azt, hogy vállalta könyvem hivatalos Előszavának megírását. A
könyvemben félkövérrel jelzett szövegek túlnyomó része Tőle származik, hálásan
köszönöm Olvasóim nevében is.
Hálával tartozom Mohamed ibn Ahmed Sheirani úrnak, aki
értékes anyagokat bocsátott rendelkezésemre az iszlám Világarchívumból.
Szeretném megköszönni a Méltóságos Cenzori Hivatal kirendelt
szakértőjének, Hadzsi Arnaut bin Rasid Meshterhasszi úrnak bölcs türelmét,
nemes engedékenységét. A pirossal kiemelt mondatokat ő méltóztatott saját
kezűleg a kéziratomra írni.
Végül, de nem utolsósorban: köszönöm Munkatársaimnak,
Családomnak, különösen Férjemnek és Gyermekeimnek, hogy a legnehezebb
pillanatokban sem hagytak magamra.
Szeged, 2115. november 3.
Szilágyi Ilona Anna
HIVATALOS ELŐSZÓ
Allah akaratából idén ünnepeljük Eurábia megszületésének
századik évfordulóját. Az Igazhitűek számára ez mérhetetlen öröm és boldogság
forrása, eszközök vagyunk a mindenható örök Isten kezében, és jó érzéssel tölt
el bennünket, hogy az ő kifürkészhetetlen szándékából a Teremtés nagy művében
mi lehetünk Allah akaratának megvalósítói.
Egy hosszú folyamat legfontosabb pillanatait sohasem könnyű
megtalálni. Amikor az Eurábiai Iszlám Államszövetség Nagyméltóságú Vezetői úgy
döntöttek, hogy Eurábia megszületését a hedzsra 1393. esztendejét kell
tekintenünk, alaposan számba vettek minden olyan érvet, amely ezt az évet
javasolta, és minden olyat is, amely valamelyik másik esztendőt ajánlotta.
Azért döntöttek végül a mondott esztendő mellett, mert
kétségtelenül ez volt Allah történelmének az a ragyogó pillanata, amikor az Ő
Isteni Felségének Dicsősége a legváratlanabbul és a legteljesebben mutatkozott
meg, amikor a legváratlanabb csapást mérte hitetlen ellenségeire.
A hedzsra 1393. esztendejének első felében Eurábia még régi,
rossz emlékű nevét viselte – Európának hívták. Lakóinak Allah elvette az eszét,
buta és felelőtlen kéjvágyukban maguk irtották ki meg sem született
gyermekeiket, a megszületetteket pedig kábítószerek és gügye játékok rabjaivá
züllesztették. Európa a bűn és gonoszság tanyája volt, ahol ma már
elképzelhetetlen fertelmek gúnyolták rendszeresen Allahot és a teremtés nagy
művét. Ennek az akkor szerencsétlen földnek a lakói gonosz hitetlenségükben és
elmondhatatlan ostobaságukban arra vetemedtek, hogy lábbal tapodják Allah
legelemibb törvényeit is. Elnyomták a szegényeket, jókat és igazakat, tisztelettel
vették körül a gonosztevőket. Jogokat adományozták cégéres gazembereknek,
gyilkosokat és rablókat ajnároztak, és a tisztelet jeleivel halmozták el a
közönséges szodomitákat, akik városaik fő utcáin rendszeresen undorító
meneteket rendeztek, ahol rikoltozva és tomporukat riszálva gyalázták és
csúfolták meg az erkölcsöt.
A gonosz Európa lakói elkövették, sőt meg is tetézték
mindazon bűnöket, amelyek miatt egykor Allah vízözönnel sújtotta az
emberiséget.
A Nagy Vonulás centenáriuma tiszteletére rendezett
ünnepségen az üsztürgümi Nagymecset bölcs sejkje, Hadzsi daud ben Jusseph úr
lényegre tapintóan nyilatkoztatta ki: a száz esztendővel ezelőtti világ már
régen megérett az újabb Vízözönre, ezt Allah mérhetetlen kegyében egyedül azért
mellőzte, mert a mindenható Isten látta igazhitű iszlám híveinek kitartását és
lelki nemességét. Tudta, hogy a bűnös Európa gonoszságát rövidesen elsöpri majd
az igazhitűek áradata; hogy az iszlám hívei elhozzák majd a hitetlen földrészre
a hit bölcsességének fényét.
Az igazság diadalútja a Nagy Vonulással kezdődött. Az iszlám
híveinek ezrei kerekedtek fel lakóhelyükről, hogy törhetetlen lelkesedéssel
vigyék el a hitet és a tisztaságot az Allah igéjére süket és vak világba. Annyian
voltak, ahány szemcse a tenger homokja. Nem mindenki tudta, miért is kelt útra.
Kit a gonoszok által szított háború űzött, kit kalandvágy kergetett, kit a
meggazdagodás szenvedélye hajszolt. A legkiválóbbak azonban eleve azzal a
szándékkal indultak el, hogy igaz hitet visznek a bűnös világba, életüket az
iszlám terjesztésének szentelték.
A gonosz hitetlenek bűnös ostobaságukban a férfiakkal
egyenértékűnek nyilvánították az asszonyt, ostoba némbereik meg ezt határtalan
gőgjükben el is hitték. Európa legerősebb országát ekkor egy asszony irányította.
Vénülő némber volt, aki asszonyi ésszel akart egy birodalmat kormányozni. Sorsa
közismert.
A világ Allah akaratából, az isteni elrendelés útján halad
előre. A fejlődés napjainkra túljutott az egykori európaiak buta gonoszságán,
ma már a legtöbb helyen nem hiszik, hogy az asszonynak férfinadrágot kellene
viselnie, és bele kellene ütnie az orrát a férfiak dolgába. Az iszlám szerény
és okos asszonyai elfogadják Allahtól rendelt helyüket a világban.
Akkor vajon miért írom ezt az Előszót? Miért van az, hogy Madzsarisztán,
sőt az Eurábiai Iszlám Államok Szövetsége – Allah áldja őket! - engedélyezi
ennek a könyvnek a megjelenését, amit egy közönséges hitetlen asszony írt?
Vajon miért?
Vajon miért áldoz az állam komoly költséget, támogatást egy
olyan könyvnek, ami leginkább a hitetlen magyarok történetével foglalkozik,
olyanokkal, akik – népük jobb érzésű tagjaival ellentétben – a mai napig is
vonakodnak felvenni az igaz hitet?
Miért adunk erre engedélyt a mai politikai helyzetben?
Teljes joggal mondhatná bárki, hogy a megmaradt fasiszta
államok – elsősorban Szlovákia és Lengyelország – ma sem fogadják el az
igazságot. Minden erejükkel akadályozzák a szent hit terjedését. A hatalmas
szlovák fal az emberi gonoszság szimbóluma. A szlovák géppuskák által legyilkolt
szent vértanúk vére bosszúért kiált Allahhoz az egekbe. Hisszük, hogy minden
rossz múlandó, hogy egyszer majd áttörünk azon a falon, hogy elvisszük a Korán
igazságát Szlovákiába is, hogy ott is az igazság uralkodik majd, mire elérkezik
a hőn vágyott világkalifátus mennyei boldogságának korszaka.
A másik szomszéd állam, Románia is sok fejfájást okoz.
Szavakban ugyan elfogadja az iszlám hívők letelepedését, de a gyakorlatban azt
románok és magyarok minden eszközzel akadályozzák. Újak beköltözését lehetetlenné
teszik, a meglévőket pedig felháborító módon ugyanolyan adókkal és egyéb
kötelezettségekkel terhelik, mint a hitetlen románokat és magyarokat. Azt is
tudjuk, hogy Románia területén sokkal több keresztény magyar él, mint
Madzsarisztánban és a Magyar Autonóm Tartományban együttvéve.
Mindezzel tisztában vagyunk, és mégis engedélyezzük ennek a
könyvnek a megjelenését. Miért?
A magyarok nemzete halódó, szánalomra szoruló nemzet. Javuk
már régen megtért, elhagyta ősei átkos hagyományait, élete vezérfonalául a
Koránt választotta, és gyakran ugyanolyan szépen beszél arabul, mint akit a
damaszkuszi mecsetekben oktattak. Kisebb részük azonban még mindig csökönyösen
ragaszkodik a régi életéhez.
Allah bölcsessége végtelen. Egyszer majd beérik a vetés,
kidugja fejét és szárba szökken az igazság virága. Egyszer majd könnyes szemmel
fogják felvenni az iszlám hitét a magyarok is, hogy végre ők is az emberiség
boldog részének tagjai lehessenek.
Madzsarisztán állama példátlan bölcsességgel kezeli a
hitetleneket. Külön adójuk mértéke elenyésző ahhoz képest, amit a
Frankisztánban és Englisztánban élő keresztények fizetnek, igaz, azok ma már
sokkal kevesebben vannak.
A magyarok háborítatlanul élhetnek saját Autonóm
Tartományukban, amely csaknem három egykori megye területét öleli fel. Székhelyén,
Szegeden áll Eurábia legnagyobb katolikus keresztény temploma.
Ez a templom akár a magyarság jelképe is lehet. a hatalmas,
kéttornyú templom első látásra méltóságot és tekintélyt sugall, egy hosszú
történelmű, nagy hagyományú nép tiszteli benne az Istenét. Ha azonban jobban
megnézzük, láthatjuk, hogy a templomnak ugyan minden porcikája szép, az egész
együtt azonban csalódást kelt. Nem teszi ránk azt a hatást, amit egy ekkora
templomnak gyakorolnia kell. Úgy terül el, mint valami lusta nőstény macska.
Ilyen a magyarok népe is. hatalmas történelem árnyékában
pihenő lusta, fantáziátlan, makacs, csüggedt, hitetlen népség. Mi azonban
türelmesek vagyunk.
A könyvben elsősorban az egykori Magyarországon történtekről
esik szó, a Szerző őseinek egykori hazáját siratja el. Külön értéke azonban,
hogy a mű lapjain számos alkalommal feltűnik a szent emlékezetű Soros Efendi
nemes alakja. Kevesen tettek annyit az igazság győzelméért, mint ez a
hitetlennek született kiváló férfiú. Azt ugyan nem tudjuk bebizonyítani, hogy a
halálos ágyán valóban megtért volna, ahogy a kegyes legenda beszéli, de szent
emléke most is, körünkben is él, amikor akkori hazájának, az egykori Nagy
Sátánnak hajdani fővárosát, az átkozott emlékű Washingtont régen benőtte a gaz.
Megengedtük ennek a magyar nőnek, hogy könyvet írjon, és
megjelentesse. Ez annak is köszönhető, hogy a szerző jobb belátásra tért, és
erőteljes nyomásomra kihagyta könyve végső változatából a magyar nacionalisták
kivégzéséről szóló terjedelmes és érzelgős részeket.
Allah világosítsa meg a magyarok elméjét, és vezesse őket az
iszlám igaz útjára minél hamarabb!
A hedzsra 1493. esztendejében
Budin városában
Ahmed bin Szuliman
Kovach
A Szerző Előszava
Elsősorban arra koncentrálta, ami Magyarországon, őseim
hazájában történt száz esztendővel ezelőtt. Közben fel-felsejlik ugyan a többi
ország története is, de azokból az általam összegyűjtött anyag csak töredékeket
tud nyújtani.
Kérem, mindenki nézze el ezt nekem.
Szeged, 2113. november 3.
Szilágyi Ilona Anna
Daily News, 2013. augusztus 12.
Nem épül fel a
gyűlölet kerítése
(Magyarországi
tudósítónk jegyzete)
Vitákat kavar a menekültek áradata Magyarországon. A
közismerten fasiszta, ellenzéki Fidesz a minap olyan indítványt nyújtott be,
hogy sürgősen építsenek a magyar határ teljes hosszában kerítést a menekültek
megállítására.
Az arcátlan javaslatot a miniszterelnök azonnal
visszautasította. N. N. kormányfő büszke öntudattal felelt:
„Magyarország nem tűri a kirekesztés semmiféle fajtáját! Nem
állítunk akadályt a háború földjéről menekülő szerencsétlen emberek útjába.
Magyarország tárt karokkal várja a menekülteket, és minden tőle elvárható segítséget
megad nekik!
Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos
visszaemlékezéséből:
„A dédszüleim
akkoriban Lőkösházán laktak, az ma a Magyar Autonóm Tartományban található.
Nagymama kislány volt. sokszor mesélte, hogy a nyár végén hatalmas tömegben
érkeztek a menekültek. Voltak köztük sötétebbek és világosabbak, még afrikai
négerek is. a legtöbb farmart és dzsekit viselt.
Szinte mind férfiak
voltak. Fiatalok, mosolygósak. Az egyikük hazaterelte Kocsis szomszéd
elbitangolt tehenét.
Nem látszott, hogy baj
lesz, de nagyanyám azt mesélte, hogy a szülei nagyon féltek.”
Amerikai Magyar Népszava, 2015. augusztus 12.
Újabb győzelmes aratott a magyar demokrácia.
Miniszterelnökünk erőteljesen visszautasította a fasiszták javaslatát: nem lesz
kerítés a magyar határon. A menedékkérők akadálytalanul léphetnek be
Magyarországra.
Aki a Fidesz javasolta kerítést az Egyesült Államok és
Mexikó közötti kerítéssel hasonlítja össze, felelőtlen fasiszta provokátor.
Khaled ibn Selim Mustafa Farakh az Iszlám Állam veteránja
visszaemlékezéséből:
(Az Iszlám
Világarchívumból)
„Két társammal azt a
feladatot kaptuk, hogy körülbelül kétszáz embert vezessünk át Magyarországon.
Belgrádban elláttuk
őket megfelelő mennyiségű pénzzel. Akinek nem volt mobiltelefonja, tőlünk
kapott. A laptopokkal el kellett számolnunk, azt akárki nem kaphatott. A GPS-t
viszont sohasem adtam ki a kezemből.
A gondjaimra bízott
csoport hitvány, vegyes népség volt. Allah a szélrózsa minden tájáról
szalasztotta őket. Még sri lankai is volt közöttük. Szíriai csak három-négy
akadt, szatócsok és hivatalnokok. Féltek tőlünk, tartották a pofájukat. Az
egyik a feleségét is magával cipelte, meg a két büdös, folyton bőgő kölykét. Az
asszonyt a férje nem tudta kordában tartani, szóltam Ahmednek. A két pofontól a
nőnek jobbról is, balról is felszakadt a szája. Attól kezdve meghúzta magát,
szólni se mert, még fel is öltözött tisztességesen.
Nagyobb gondot
okozott, hogy a banda tele volt kemény bűnözőkkel. Szerencsére Ali Hasszán maga
is eleget ült börtönben, jól ismerte a fajtájukat. Azt is megmondta, melyik a
gyilkos, melyik a bankrabló. Öt líbiai nehéz fiút magunk mellé állítottunk.
Attól kezdve bírtunk a többivel, de így is sűrűn kellett használni az öklünket.
Elsőrangú hamis
irataink voltak, nálam három különböző útlevél is. Mindben benne a shengeni
vízum. Nem tudom, hogy Ali Ahmed molla ezeket honnan és hogyan szerezte, de
csodáltam miatta.
A magyarok kezdetben
nagyon barátságosak voltak. Akik utáltak bennünket, azok a közelünkbe se
jöttek.
Busszal vittek
bennünket Debrecenbe, egy táborba. Többször is megálltunk, az egész világ tele
volt gyönyörű félmeztelen nőkkel. A magyar asszonyok szépek, és mindnek fehéren
villogott a csupasz combja. Ali Hasszán alig tudta magát türtőztetni. Amikor
egy nagymellű, festett szőkére akarta rávetni magát, megfogtam.
-
Ne, testvér! Még
ne!”
MTV1, 2015. augusztus 12.
Az MSZP
frakcióvezetőjének nyilatkozata:
„Célunk, hogy
minél több bevándorlót itt tartsunk, befogadjuk őket, és velük együtt építsünk
új hazát! Példát akarunk mutatni Európának! A bevándorlók fel fogják lendíteni
a magyar gazdaságot. Mindenki vegye tudomásul, hogy a menekültek a magyar
átlagnál sokkal képzettebbek, műveltek, számos nyelvet beszélnek. Minden magyar
állampolgárnak kötelessége segíteni a menekülteket!”
Rendőrségi jelentés
.
Dandártábornok úr!
Parancsára kivizsgáltam a Röszkén történteket.
A tényállást a következőképpen vázolhatom:
Idős Balogh János röszkei lakos f. hó 11-én este 22 óra
körül beengedett a házába legalább nyolc illegális bevándorlót. A szomszédok
hallották a dörömbölést, és látták nevezett személyeket a Balogh-porta kapuja
előtt. A szóváltást aztán a hangos kutyaugatástól nem hallották. Idős Balogh
János ne rendelkezett kutyákkal, a zenebonát a szemtanúk kutyái okozták.
A helyszíni rekonstrukció arra mutat, hogy Idős Balogh János
valószínűleg sonkával és kolbásszal akarta megvendégelni kései látogatóit.
Ezután
A SZÖVEGBŐL AZ ITT KÖVETKEZŐ SZÁZNEGYVENHÉT SOR TÖRÖLVE.
A sértett holttestét a szegedi kórház kórbonctani osztályára
szállították. A tűzoltók csak másnap délre fejezték be a munkájukat, a romok
eltakarítása jelenleg is folyik.
A bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsított, előzetes
letartóztatásban lévő személyek azt vallották
A SZÖVEGBŐL AZ ITT KÖVETKEZŐ KILENC SOR TÖRÖLVE
Dandártábornok úr parancsa szerint a hírzárlatot fenntartom,
a sajtónak semmiféle információt az esetről nem adok.
Röszke, 2015. augusztus 13.
Molnár Károly Zoltán
r. alez.
Olvasói levélből:
„Nekem a nagyszüleim
nagyon sokat meséltek, de gyerekek voltak, szinte semmit értettek abból, ami
történt.
Igazából azért írok,
mert szeretnék Öntől kérdezni valamit. Beleásta magát ebbe a korszakba, talán
tud válaszolni.
Nagyanyám idős korában
már nagyon szenilis volt, összevissza beszélt. Mondott valamit, amiről nem
tudom, elhihetem-e. Hátha Ön tudja.
Kérem, mondja meg
nekem, igaz-e, hogy a pesti nagy dzsámit valamikor Szent István-bazilikának
hívták?”
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése