2015. július 1., szerda

Lusta felhők jönnek-mennek

Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad;
Néha mégis azt gondolom:
A világ halad.

Egyszer mindig eltűnnek a
Komor fellegek,
Akármennyi van belőlük;
Élni még lehet.

Egyszer elfagy, másszor megint
Virágzik az ág,
Lassan cammog előre a
Tohonya világ.

Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad;
Rossz anyagi haszonelvből
Hit sosem fakad.

Piacok rózsaszín egén
Feltámad a szél;
Tőke kacag, Isten pedig
Csendben mendegél.

Bújócskát játszik a felhők
Közt a hatalom,
Azt hiszi, hogy az árnyékban
Nem is láthatom.

Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad,
Minden sunyi ál-szabadság
Végül elszalad.

Nem teremthet jobb világot
Száraz elmeél;
Lakatlan utópiákban
Tekereg a szél.

Minden törvény, meg hivatal
Fonnyad, kimerül;
A személyes felelősség
Örök egyedül.

Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad.
Nem attól lesz jobb, ha csak a
Technika halad.

Ha globálisan bukik a
Jövendő pere,
Megtudjuk, mi a kőbalta
Polkorrekt neve.

Ficamodott értékrendek,
Felhős alkonyok,
Nem a pénz teszi, hogy Földünk
Még mindig forog.

Fuvalkodott hatalomnak
Pénz-agya forog,
Nem sejti, hogy céljai is
Haszontalanok.

Tán nem leszünk összekevert,
Puha szolgahad;
Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése