NEGYVENKILENCEDIK
RÉSZ
Khadim Ali úgy gondolta, eljött ez ideje annak, hogy
közvetlenül a várat is támadja. Ezért a török június 21-én, az ostrom
tizenkettedik napján ágyútelep építésébe fogott a vízimalomnál, a vár délkeleti
szögletbástyájával szemben. Eleve jól védett ütegállásnak készült, négy nagy
kaliberű ostromágyút és három tarackot telepített belé a török tüzérség. Az
egész ostrom folyamán ez lett a támadók legveszélyesebb ágyúállása.
A védők felmérték a veszélyt, tüzet nyitottak a
munkaterületre, de nem értek el sikert. A szakszerűen tervezett és épített
ütegállás nem szenvedett károkat, védelmi eszközei állták a tüzet. Nagyobb
kaliberű, hatásosabb lövegek kellettek volna. Most először mutatkozott meg
igazán drámai formában a védők tüzérségi hátránya.
Khadim Ali megint máshová helyezte a támadás súlypontját.
Úgy vélte, hogy az újonnan telepített ütegállás veszélyeivel a védők tisztában
vannak, és tartott tőle, hogy a leleményes magyarok valamilyen módon mégis
felszámolják. Ezért sürgősen foglalkoztatni akarta őket másutt. A városban.
Tüzes lövedékekkel több ponton is felgyújtatta a várost. Ez nem
volt nehéz, a faszerkezetű házak és a zsúptetők a nyári hőségben könnyen tüzet
fogtak. Ez egyúttal rávilágít, hogy a várkapitány elmulasztotta azt, amit
ilyenkor ostrom előtt tenni szoktak, nem romboltatta le maga ezeket a gyúlékony
épületeket, és nem pusztíttatta el a tetőket. Ennek valószínűleg az lehetett az
oka, hogy maga is ilyen házban lakott, és nem akarta hajléktalanná tenni
bajtársai zömét.
Most azonban itt volt a baj.
Khadim Ali úgy érezte, eljött a döntő pillanat. Rohamra vezényelte
csapatait a lángoló város ellen, egyszerre több ponton is. a támadók újabb és
újabb hullámát vetette harcba.
A védők elkeseredetten harcoltak. Négy rohamot vertek vissza.
Jött az ötödik. Horváth Márk látta, hogy fel kell adnia a
várost.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése