Egy választáson történt, az 1880-as évek közepén, valahol
Magyarországon.
—-
A
kormánypárti jelölt megtollasodott iparbáró volt, aki tényleges bárói címet is
vásárolt magának a királytól. Tartott azonban ellenfelétől, a híres magyar
tudóstól. Mindenképpen ő akart a képviselő lenni, és úgy gondolta, napnál
világosabb, hogy erre csak ő alkalmas. De mi lesz, ha ezek a buta polgárok és
még butább parasztok mégse rá szavaznak?
Valahogy
meg kellene győzni őket! De mivel?
Valami
kézzelfogható dologgal!
Ezek
az ostobák talán nem sokat tudnak, de a pénz és a vagyon értékét csak ismerik!
Ez kell ide! Ezt megértik!
-
Ne válasszátok meg az ellenfelemet, kedves polgártársaim! – bőgte harsányan. –
Annak semmije sincs! Egy lánc földje se! Mit tudna az magukért tenni? Rám
szavazzanak, nekem van pénzem, az meg nincstelen! Mit tehetne egy vagyontalan?
Nekem mindenem van, vagyonos vagyok, rám szavazzanak, ne a nincstelenre!
Néma
csend támadt. Aztán megszólalt egy parasztember.
-
Rosszul mondja az úr. Krisztus urunk még szegényebb volt,
mégis tudott mit tenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése