NEGYVENHETEDIK RÉSZ
Most kezdődött azonban az ostromlottak számára a neheze.
A város védelme eleve nagyon nehéz volt, hiszen az amúgy is
elégtelen tüzérség zöme a várban nyert elhelyezést. Horváth Márk nem akart a
várból egyetlen löveget sem a városba telepíteni, mert az azzal a veszéllyel
járt volna, hogy ha a török bárhol áttöri a város védelmét, elveszíti a
lövegeket. Kettős veszteség lett volna: az ágyúk nemcsak az ellenség kezére
kerülnek, de az haladéktalanul be is veti őket a vár ellen.
A pasa nagy eréllyel vezette Szigetvár ostromát.
A szigetiek foggal-körömmel védekeztek. Igyekeztek
információt szerezni, és ez több alkalommal sikerült is. A találékonyan
szervezett „nyelvfogási” akciók közül több is sikerrel járt, a török ébersége
ellenére.
Június közepén egy elfogott török tiszt a következőt
vallotta:
„a
basának az a szándéka, hogy 2 hónapig marad itt és azt a várat nem hagyja itt,
amíg azt be nem veszi”.
Ez természetesen nagyon rossz hír volt. Szigetvár aligha
állhatott ki egy két hónapon keresztül tartó ostromot.
A pasa számolt azzal, hogy a védők utolsó erejükig harcolni
fognak, és a várat csak nagy áldozatok árán foglalhatja el.
Szakszerűen folytatta tovább az ostromot. A jelek szerint
egyáltalán nem számított felmentő seregre.
Ez az a pont, ahol egészében vehetjük szemügyre Khadim Ali
elképzeléseit. Az események ismeretében pontosan kirajzolódik a török haditerv.
Ø
A
térségben fennálló effektív török létszámfölény felhasználása diverzió céljára
v
Négy-öt
helyen is komolyabb, illetve annak tűnő támadás, Pápa veszélyeztetése, akciók
Győr és Komárom környékén.
v
A magyar
védelem ezáltal az egész térségben mozgósítva lesz, de mindenütt helyi védelmi
célokkal.
v
Mivel a
török csapatmozdulatok csaknem teljesen átláthatatlanok, a védelem végig
bizonytalanságban marad, nem tudhatja, hol intézi a török a döntő csapást.
v
Elsősorban
könnyűlovas egységek felhasználásával, a rendelkezésre álló tatárok és
akindzsik mozgatásával számos portya, egyszerre mindig tucatnyi is.
v
Mindenütt
védekezésre kényszeríteni a magyarokat, és megakadályozni, hogy bárhonnan is
erőt vonhassanak el Szigetvár felmentésére.
v
Közben
pedig bekeríteni és elfoglalni a teljesen magára maradt Szigetvárt.
A jelek szerint a pasa a következő tényezőkkel számolt:
Ø
Nem indul
a vár felmentésére királyi felmentő sereg.
Nagyon biztosnak
kellett ebben lennie, mert egyedül ez okozhatott számára teljes katasztrófát.
Khadim Ali azonban biztos volt a dolgában. A Habsburg uralkodó eddig soha, egyetlen
vár felmentésére sem indított számottevő, Habsburg-főerőnek tekinthető sereget.
A budai pasa biztos volt benne, hogy a bécsi uralkodó ezúttal sem fog
küldeni.
Mi történik, ha téved?
Akkor a pasa egész, magabiztos haditerve a visszájára
fordul. A királyi főerő felvonulása nemcsak a török helyi akcióinak vethetne
véget, hanem a totális ellentámadásra is alkalmat teremthetne. A török
portyázók helyzete megnehezülne, hiszen a főerő útjában harcoló helyi erők
hathatós segítséget kapnának a fősereget kísérő könnyűlovasságtól. Ráadásul:
veszélybe kerülhetnének a török portyázók bázisai, várai. Parancsnokaik azonnal
visszavonnák őket. Ebben az esetben Khadim Ali serege ugyanolyan elszigetelt
helyzetbe kerülhetne, mint amilyenben most van Szigetvár. Arról nem is
beszélve, hogy az ő egyes kontingensei is aggódhatnának veszélyeztetett
bázisaik miatt.
Ez történne akkor is, ha a főerő nem is támadná meg a
Szigetvárt ostromló törököt. Ha csak fenyegetne vele. Vagy ha diverzióhoz
folyamodna, és megtámadna egy másik török várat. Vagy ha ezzel is csak
fenyegetne.
Ma, amikor évszázadokkal az események után vagyunk, és
higgadtan elemezzük őket, csak most tudjuk igazán felmérni, hogy mennyit ártott Magyarországnak a bécsi
királyok elképesztő katonai passzivitása. Szent Istvántól kezdve II.
Lajosig végignézhetjük a királyainkat, alig találunk közöttük olyat, aki ne
vezetett volna hadat személyesen az ország védelmére. Ez a magyar királyok
egyik kötelessége volt, annak is tekintették. Ferdinánd óta azonban a Habsburgok között csak ilyeneket
találunk.
Láthatjuk: a budai
pasa haditervének egyik sarkalatos pontja, hogy biztosra vette a magyar király
teljes passzivitását. A bécsi uralkodók eme „tulajdonsága” ezek szerint
1556-ban már annyira feltűnő volt, hogy az ellenség is számolt vele, méghozzá
országos jelentőségű ügyben.
Így is volt benne kockázat. Ha a császár hada mégis
megindul, nemcsak a budai pasa kerül nehéz helyzetbe, hanem a székhelye is. a
Szigetvárt ostromló hadak jelentős része ugyanis a budai helyőrséghez
tartozott.
Khadim Ali azonban nem számolt a bécsi uralkodó hadba
lépésével, nem hitte, hogy az megindul legfontosabb várának felmentésére, és
neki lett igaza. Legalábbis ebben.
Volt ugyanis a tervének hibája ezen kívül is. nem számolt azzal, hogy valaki a magyarok
közül akad, aki a céljait átlátja.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése