ÖTVENEDIK RÉSZ
Új helyzet állt elő. A kapitány látta, hogy a várost tovább
nem tarthatja. Itt lévő ágyúit a várba küldte, és a katonáknak is parancsot
adott, hogy fokozatosan húzódjanak oda vissza. A várost most már sorsára
kellett hagynia.
A város lángokban állt. Így került sor az ötödik rohamra. A
védők ezzel is felvették a harcot, és csak lassan, öldöklő küzdelemben vonultak
vissza a vár felé.
Az ellenségnek komoly veszteségei voltak, de sikert ért el.
Övé volt a város. Nekifogott a tűz eloltásának, és igyekezett berendezkedni az
elfoglalt városban. Némileg el is aludt a török ébersége.
Hangosan örvendeztek a városban, és zászlókat tűztek ki a
városra, éppen a várral szemben. Akkor is létezett már lélektani hadviselés.
Khadim Ali úgy vélte, újabb frontot nyithat. Négy löveget
irányított az elfoglalt város északi részéhez, és haladéktalanul tűz alá
vetette velük a várat. Nyilván nem a bástyát lövette onnan, hanem közvetlenül a
kurtinát, ami mindig nagyon veszélyes a védelemre nézve. Úgy tűnik azonban,
hogy a török főparancsnok sem volt elég körültekintő.
Katonái sem.
A védők ezt könyörtelenül kihasználták. Azonnal kitörtek egy
váratlan ponton, ami nagy zavarba hozta az ellenséget.
„alig
egyórai pihenő után, nem tudták megállni, hogy nagy erővel ki nem törjenek, s a
sáncokról el ne űzzék az ellenséget”
Alaposan meglepték a törököt.
„Ujlaki
Sebestyén és Radovan vezetése alatt egy titkos kapun át kinyomultak, s
egyenesen a sáncokra támadtak. Miután az ellenségből igen sokat lekaszaboltak,
néhány ágyúmestert is, a törököket az erődítményből nagy erővel kivetették. Már
elfoglalták az ágyúkat is, s ezeket már kezdték helyükből kimozdítani, hogy
közeli árokba taszítsák. A törökök nagy sokasága futott azonban oda, s oly ádáz
és kegyetlen küzdelem támadt, amilyen még soha, mert a törökök elszánták magukat, hogy
minden erejükkel megvédelmezik az ágyúkat. Több mint négy óráig tartott a
csata.”
Ádáz ütközet támadt, a kitörő várvédők szétrombolták az
ágyúállást, kárt tettek a lövegekben, sok törököt megöltek, köztük tiszteket
is.
A töröknek négy órába telt, mire úrrá lett a helyzeten. A
megtámadott ütegállás rendbe hozatala még több időbe.
A védők fegyelmezetten vonultak vissza a várba. Foglyokat is
hurcoltak magukkal, közöttük Veli janicsár aga volt a legmagasabb rangú.
Emellett huszonkilenc levágott török fejet is bevittek, ezeket a támadók
megfélemlítésére nyomban ki is tűzték a falakra.
Veli janicsár aga története némileg bizonytalan. Egy másik
forrás ugyanis azt mondja, hogy a kitörő magyarok egy árnyékszékben lapulva
találtak rá, a török tiszt könyörgött, „nagy summával” akarta életét
megváltani, de a magyarok irgalmatlanul lecsapták a fejét.
A pillanatnyi siker ellenére azért a védők elszántságával is
akadtak már problémák az ostromnak ebben az időszakában.
Árulási kísérlet
történt.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése