2015. március 3., kedd

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XXX.

HARMINCADIK RÉSZ

Tojgun pasa hadműveleti bekerítése sikerrel járt, Szigetvár elszigetelődött. A magyarok nem tudták érdemben akadályozni a török törekvéseket, mert a nagyon átgondolt, szerteszét portyázó, megfélemlítő oszmán taktikának nem találták meg az ellenszerét.

Hadműveleti értelemben maga Zrínyi is vereséget szenvedett. Fel akarta menteni Kaposvárt, de a boszniai pasa támadásai miatt nem tudta a csapatait kivinni Horvátországból. Mire pedig úrrá lett a támadásokon, a somogyi megyeszékhely elesett. Természetesen sokkal kedvezőbben alakulhattak volna az események, ha Kaposvár kitart.

Tojgun pasa számos könnyű győzelmet aratott ebben a hadjáratban. Még olyan is előfordult, hogy csak birtokba kellett vennie az üresen hagyott erősséget.

De a legfontosabb célját még nem érte el. Szigetvár egyelőre nem került a kezébe.

Kerecsényi pontosan tudta, hogy a török támadás végső célja az ő parancsnoksága alatt álló vár elfoglalása. Megpróbált erősítést szerezni. Sárvárra ment, Nádasdy Tamástól próbált katonákat és hadianyagot kérni. A nádor és országos főkapitány nem tudott segíteni. Ez nagyon nyomaszthatta, mert Bécsbe is ironikusan szemrehányó hangvételű levelet írt: „Sajnos ha leszakad az ég, akkor sem tudok hadinépet küldeni Szigetbe” .

Októberben Tojgun pasa Szigetvár ellen indult.

Vessünk egy pillantást a térképre.

A somogyi várak elestével Szigetvár helyzete még markánsabban rajzolódik ki. A török tisztában van vele, hogy amíg ez a vár magyar kézen van, bázisa lehet egy ellentámadásnak. A hódoltság léte kérdőjeleződhet meg, ha fordul a kocka.

Ha azonban elesik, akkor a Balaton déli partjáig a Dunántúl elvész, a stratégiai kezdeményezés tartósan a török kezébe kerül, és a magyar király arra kényszerül, hogy Kanizsára és Győrre támaszkodva védekezzen.

Szigetvár eleste után pontosan ez történt. A hadászati kezdeményezés mindvégig a török kezében volt. A keresztények olyan eszközökkel próbálták megragadni, mint Pálffy Miklós, vagy később a költő Zrínyi Miklós vakmerő hadjáratai az eszéki Dráva-híd ellen.

Közben a hadakozás jellege teljesen megváltozott, a nyugat-európai hadszervezés, stratégia és taktika magasan a török fölé emelkedett. A kezdeményezés azonban egészen addig a török kezében maradt, amíg Kara Musztafa szerencsétlen Bécs elleni hadjárata után rendkívül véres ütközetekben meg nem törték az oszmán hadakat.

Szigetvár megtartása merőben más helyzetet eredményezhetett volna. Nagyon kedvező helyen adott volt egy fontos hadműveleti bázis, amit meg lehetett volna oltalmazni, és ami bármikor biztosíthatta volna a stratégiai kezdeményezés megragadását.

Ezekben a válságos hetekben Zrínyi Miklós pontosan érezte, hogy nagy baj van. Ha a helyi török erők képesek szétforgácsolni, megfélemlíteni a magyar védelmet, ráadásul stratégiai jelentőségű hódításokra is futja az erejükből, abból nagy baj lehet, összeomolhat az ország védelme. 1543 óta most a legsúlyosabb a helyzet, minden kockán forog.

Kaposvár felmentése nem sikerült. Félő volt, hogy Szigetvár is elvész.

Zrínyi a magánkatonaságán kívül összesen háromszáz lovassal rendelkezett, ez volt a báni haderő. Szánalmasan kevésnek tűnik.

Zrínyi felajánlotta a báni csapatát Nádasdy nádornak és Pallavicini Sforzának, hogy a Körmendnél álló királyi sereggel (azzal a bizonyos kilencszáz emberrel) egyesülve vegyék üldözőbe Tojgun pasát, vagy diverziós céllal támadjanak valamelyik török várra.

A javaslat kétségtelenül helyes volt, de nem fogadták el.

Tojgun Szigetvár felé vonult.

Zrínyi több kisebb török portyázó csapat szétverése után a hadműveleti területre vonult, és Csurgóból figyelte az eseményeket.

Közben Szigetvár parancsnoka, Kerecsényi László már az ostromra készült. Erősíttette lehetőségeihez mérten a falakat, a várba rendelt mesteremberekkel és parasztokkal kijavíttatta a palánkokat. Kenyérgabonát, húst hordatott a várba, hogy legyen elegendő élelmiszer. Borról is gondoskodott. Ne feledjük, ekkor utóbbi volt a rendszeresen fogyasztott ital, a víz nem volt ivóvíz minőségű.

Ezerötszáz darab nyers marhabőrt szerzett be, hogy a várba hordott gabonaasztagokat és szénakazlakat megvédje a gyújtogatástól.

A török október negyedikén ért a vár alá.

Folytatása következik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése