HARMINCADIK RÉSZ
Tojgun pasa hadműveleti bekerítése sikerrel járt, Szigetvár
elszigetelődött. A magyarok nem tudták érdemben akadályozni a török
törekvéseket, mert a nagyon átgondolt, szerteszét portyázó, megfélemlítő oszmán
taktikának nem találták meg az ellenszerét.
Hadműveleti értelemben maga Zrínyi is vereséget szenvedett.
Fel akarta menteni Kaposvárt, de a boszniai pasa támadásai miatt nem tudta a
csapatait kivinni Horvátországból. Mire pedig úrrá lett a támadásokon, a
somogyi megyeszékhely elesett. Természetesen sokkal kedvezőbben alakulhattak
volna az események, ha Kaposvár kitart.
Tojgun pasa számos könnyű győzelmet aratott ebben a
hadjáratban. Még olyan is előfordult, hogy csak birtokba kellett vennie az
üresen hagyott erősséget.
De a legfontosabb célját még nem érte el. Szigetvár egyelőre
nem került a kezébe.
Kerecsényi pontosan tudta, hogy a török támadás végső célja
az ő parancsnoksága alatt álló vár elfoglalása. Megpróbált erősítést szerezni.
Sárvárra ment, Nádasdy Tamástól próbált katonákat és hadianyagot kérni. A nádor
és országos főkapitány nem tudott segíteni. Ez nagyon nyomaszthatta, mert
Bécsbe is ironikusan szemrehányó hangvételű levelet írt: „Sajnos ha leszakad az ég, akkor sem
tudok hadinépet küldeni Szigetbe” .
Októberben Tojgun pasa
Szigetvár ellen indult.
Vessünk egy pillantást a térképre.
A somogyi várak elestével Szigetvár helyzete még
markánsabban rajzolódik ki. A török tisztában van vele, hogy amíg ez a vár
magyar kézen van, bázisa lehet egy ellentámadásnak. A hódoltság léte
kérdőjeleződhet meg, ha fordul a kocka.
Ha azonban elesik, akkor a Balaton déli partjáig a Dunántúl
elvész, a stratégiai kezdeményezés tartósan a török kezébe kerül, és a magyar
király arra kényszerül, hogy Kanizsára és Győrre támaszkodva védekezzen.
Szigetvár eleste után pontosan ez történt. A hadászati
kezdeményezés mindvégig a török kezében volt. A keresztények olyan eszközökkel
próbálták megragadni, mint Pálffy Miklós, vagy később a költő Zrínyi Miklós
vakmerő hadjáratai az eszéki Dráva-híd ellen.
Közben a hadakozás jellege teljesen megváltozott, a
nyugat-európai hadszervezés, stratégia és taktika magasan a török fölé
emelkedett. A kezdeményezés azonban egészen addig a török kezében maradt, amíg
Kara Musztafa szerencsétlen Bécs elleni hadjárata után rendkívül véres
ütközetekben meg nem törték az oszmán hadakat.
Szigetvár megtartása merőben más helyzetet eredményezhetett
volna. Nagyon kedvező helyen adott volt egy fontos hadműveleti bázis, amit meg
lehetett volna oltalmazni, és ami bármikor biztosíthatta volna a stratégiai
kezdeményezés megragadását.
Ezekben a válságos hetekben Zrínyi Miklós pontosan érezte,
hogy nagy baj van. Ha a helyi török erők képesek szétforgácsolni,
megfélemlíteni a magyar védelmet, ráadásul stratégiai jelentőségű hódításokra
is futja az erejükből, abból nagy baj lehet, összeomolhat az ország védelme.
1543 óta most a legsúlyosabb a helyzet, minden kockán forog.
Kaposvár felmentése nem sikerült. Félő volt, hogy Szigetvár
is elvész.
Zrínyi a magánkatonaságán kívül összesen háromszáz lovassal
rendelkezett, ez volt a báni haderő. Szánalmasan kevésnek tűnik.
Zrínyi felajánlotta a báni csapatát Nádasdy nádornak és
Pallavicini Sforzának, hogy a Körmendnél álló királyi sereggel (azzal a
bizonyos kilencszáz emberrel) egyesülve vegyék üldözőbe Tojgun pasát, vagy
diverziós céllal támadjanak valamelyik török várra.
A javaslat kétségtelenül helyes volt, de nem fogadták el.
Tojgun Szigetvár felé vonult.
Zrínyi több kisebb török portyázó csapat szétverése után a
hadműveleti területre vonult, és Csurgóból figyelte az eseményeket.
Közben Szigetvár parancsnoka, Kerecsényi László már az
ostromra készült. Erősíttette lehetőségeihez mérten a falakat, a várba rendelt
mesteremberekkel és parasztokkal kijavíttatta a palánkokat. Kenyérgabonát, húst
hordatott a várba, hogy legyen elegendő élelmiszer. Borról is gondoskodott. Ne
feledjük, ekkor utóbbi volt a rendszeresen fogyasztott ital, a víz nem volt
ivóvíz minőségű.
Ezerötszáz darab nyers marhabőrt szerzett be, hogy a várba
hordott gabonaasztagokat és szénakazlakat megvédje a gyújtogatástól.
A török október negyedikén ért a vár alá.
Folytatása
következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése