HARMINCKETTEDIK RÉSZ
Tojgun pasa azt tervelte ki, hogy két magas föld-fa építményt
emeltet, a várfalnál magasabbra, és a tetejükre telepített tüzérség és gyalogos
lövészek tüzével megbénítja a védelmet. Az ilyen építményeket akkori magyar
katonai szóhasználattal „kastélynak” nevezték. Az építményekhez futóárkok
rendszere tartozott.
A pasa haladéktalanul hozzá is fogott terve
megvalósításához.
Ez jellegzetes XVI. századi török ostrommódszer volt, komoly
veszedelem rejlett benne. Ha a védők nem figyelnek fel idejében a földmunkákra,
és nem akadályozzák meg a „kastélyok” építését tüstént az elején, könnyen
kerülhetnek kiszolgáltatott helyzetbe. Az ostromlók felülről irányított, pontos
tüze minden szervezett védelmi intézkedést lehetetlenné tesz, míg a támadók
bárhol rohamot indíthatnak az ostromlétesítmények tüzétől támogatva.
A védőknek elemi érdekük, hogy a hasonló létesítményeket még
az építés kezdetén megsemmisítsék.
Kerecsényi katonái naponta kitörést intéztek a török ellen.
A kitörés mindenkor a várvédelem legerősebb fegyverei közé
tartozott. Az erődöt nagy területen körülvevő ellenséggel szemben meglepetésszerűen, jól felfegyverezve, az
adott kis területen átmeneti létszámfölényt képező, gyors akció igen sok
ostromot tett kilátástalanná.
A kitörés az ókortól kezdve a védők egyik legfontosabb
eszköze volt. A tárgyalt korszak legkorszerűbb várait már gyakran eleve
felszerelték úgynevezett kitörési kapukkal; olyan rejtett kijáratokkal,
amelyeket olyan pontokon helyeztek el, ahonnan meglepetésszerűen le lehetett
rohanni a várra nézve előre láthatóan legveszedelmesebb tüzérségi állásokat,
munkálati központokat, vagy egyéb létesítményeket.
A kitörés azonban
csak akkor lehet eredményes, ha meglepetésszerű, és az adott helyen képes döntő
fölény létrehozására.
A jelek szerint a szigetváriak egyszerűen nem rendelkeztek
elegendő emberrel ahhoz, hogy egy ilyen igazán sikeres kitörést
végrehajthassanak. A török ugyanis csak kis erőkkel szegült szembe velük. A
második napon például száz puskás janicsár és harminckét lovas próbálta
feltartóztatni őket.
A számokból következtethetünk arra, milyen volumenű erőket
tudott bevetni az ostromlók ellen Kerecsényi László.
A jelek szerint a kitörések nem értek el átfogó sikert, de
kudarcba sem fulladtak. Lekötötték, nyugtalanították az ellenséget, zavarták az
ostrommunkálatokat. Kerecsényi a jelentésében sikeresnek ítélte őket.
„Harcunk
mindennap erős volt az ellenség közül „sok hala meg
puska miatt”
Az ellenség halottainak számát Zsámboki János háromszáz főre teszi. Némely történész szerint ez
túlzott adat. Szerintem nem.
A fő probléma azonban a készülő két „kastély” volt. A jelek
szerint a kitörések alkalmával a szigetváriak nem tudtak eljutni a két
építményig. Igyekeztek hát tűzzel elárasztani őket. Az erőfeszítéseket az
ostrom harmadik napján siker koronázta: a védők ágyútüze elpusztította az egyik
építményt.
Kerecsényi László nem félt az ostromlóktól. A következőket
jelentette:
„Álgyúval
nem lűteté, nem akart hozzákezdeni, hogy látá az helnek erős voltát, ő magok
kevés voltát, mert legfeljebb nem volt terekpórtul megválván ötezernél. Én bizony életemben nem
láttam rosszabb szerrel való népet eznél… Kétezer
lovag és ezer puskás megvívott volna velek.”
Az ostromsereg tehát nem volt nagy, de a védelem erői még
csekélyebbek voltak. Kerecsényi tudta, hogy vasfegyelmet kell tartania. Nem
volt könnyű dolga.
„árulók
is voltak köztük” - jelentette a török támadás
visszaverése után.
Nem tudjuk, mit takar a lakonikus megjegyzés.
A védők néhány nap alatt érezhető tüzérségi fölénybe
kerültek, ami mindig az ostrom kudarcát szokta maga után vonni. A csekélyebb
számú magyar löveg sokkal pontosabban tüzelt, a támadók veszteségi szaporodtak.
Azt gondolom, a török parancsnok itt már számot vethetett azzal, hogy a
hadjárata fiaskóval végződött.
Végül a magyar tüzérség megfélemlítette a pasát. Egy
török fogoly – más adat szerint szökevény – elárulta, melyik Tojgun sátra.
„Maga
bizon elég messze vala az sátor… Az ereg álgyút én ráigazétám,nappal és estve hozzá lövék… az
sátor felét találta. Azontúl készülni kezdett és elmene.”
Tojgun pasa dolga végezetlenül kotródott el Szigetvár alól.
Folytatása
következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése