Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XXXI.

HARMINCEGYEDIK RÉSZ

Tojgun pasa célhoz ért. Most már csak a várat kellett volna elfoglalnia.

Módszeresen kezdett az ostromhoz. Csapatait nyugatról az Almás-patakig félkörben táboroztatta le, a vár kapcsolatainak elvágására kisebb erődöket emelt, még a Szigetvártól nyolc-tíz kilométer távolságra lévő görösgáli palánkot is őrséggel látta el.

Amikor körbejárta a várat, megrökönyödött. Számos olyan létesítményt talált, amelyekről nem tudott, amelyekre nem volt felkészülve.

Egy hogy’ lehetséges?

Az egyik magyarázata az lehet, hogy a szigetvári őrség eredményesen akadályozta a törökök felderítését. Ez nyilván minden várőrségnek elemi érdeke, minden módon igyekeznek elhárítani az ellenséges portyákat. Csapdákat állítanak, lest vetnek, fortélyosnál fortélyosabb kelepcéket fundálnak ki az ellenség kémlelői számára.

A török ezek szerint nem próbálkozott erőszakos felderítéssel?

Elképzelhető, hogy nem akarta jó előre felhívni a védők figyelmét a várható támadásra. De, hát az előző esztendőkben sem? Vagy akkor az alább hamarosan felsorolandó létesítmények még nem is léteztek?

Erre kell gondolnunk.

Előbb azonban még vissza kell térnünk a felderítés problémájára.

A felderítők a legritkább esetben mutatkoznak az ellenség szeme előtt, sokkal gyakoribb, hogy a lakosságot kérdezik ki. Lehetetlen, hogy a török ezt ne tette volna. Akkor meg miért nem tudott a védelem erősödéséről?

Nézzük, melyek voltak az új létesítmények:

Ø      Frissen helyreállított, kijavított falak körös-körül.

Ø      Újonnan emelt két nyugati bástya.

Ø      Széles, mocsaras tó a város körül.

Ø      Vizesárkok egész rendszere.

Miért nem volt erre felkészülve a török?

Vajon pusztán az a magyarázat, hogy mindez annyira frissen épült, hogy a híre még nem terjedt el?

Elvileg ez is lehetséges. Annyi bizonyára igaz belőle, hogy az építkezések jelentős része az utolsó pillanatban történt, hetekkel, legfeljebb hónapokkal a török megjelenése előtt.

Csakhogy…

Az építkezésen több száz embernek kellett részt vennie, akik aztán elszéledtek, és úton-útfélen mesélték az élményeiket. A lakosságot, a környékbeli parasztokat kikérdezhette volna a török. Ez rutineljárásnak minősült. Miért nem tették meg?

Álljunk meg egy szóra!

Szerintem megtették.

A lakosság azonban a jelek szerint eltitkolta előlük. Másképpen aligha értelmezhetjük a helyzetet. Úgy tűnik, a környékbeli lakosság együttműködött Szigetvár őrségével, és a török előtt a vár legfrissebb megerősítése titokban maradt.

Kényszerítették a lakosságot? Kínhalállal, kerékbe töréssel, karóba húzással fenyegették meg az embereket?

Még ez sem lehetetlen. Nem hiszem azonban, hogy az emberek puszta félelemből tartottak titkot. Több tucat, vagy talán több száz környékbelinek lehetett rá alkalma, hogy ellenőrizhetetlenül fecsegjen.

A jelek szerint mégsem tették.

Ez komoly figyelmet érdemel. Azt jelenti, hogy Szigetvár roppant értékes tömegbázissal rendelkezett a környező lakosság körében. Zrínyi elképzelései a várral kapcsolatban helyesnek bizonyultak, ez lehetett volna egy sikeres ellentámadás biztos bázisa. A török minden erőfölénye dacára idegen test az országnak ebben a részében, jelenlétét mindenki időlegesnek tekinti. A lakosság hallgatag egységfrontot alkotott a hódítókkal szemben.

A Balkánon gyakran előfordult, hogy az emberek felvették a mohamedán vallást, és önként beilleszkedtek a török által felkínált világrendbe. Ez nálunk a ritkábbnál is ritkább esemény volt. Az iszlám hitre tért magyart renegátnak hívták, hazaárulónak tekintették, nemegyszer meg ölték. Az esetek többségében nem is a rendi intézmények indítottak ellenük eljárást, hanem a parasztság önvédelmi szervezete, a parasztvármegye.

Ma már fel sem tudjuk mérni, micsoda öntudat, kitartás, felelősség rejlett a két „zivataros” évszázad, a XVI. és a XVII. század magyarjaiban. Népünk túlélte a „legmagyarabb század”, illetve a „magyar romlásnak százada” tragédiáit, átvészelte a szörnyűségek végtelennek tetsző sorát, nem alkudott meg, nem adta fel magát.

Megfogyatkozott azonban, szinte döbbenetes mértékben…

Itt van tehát Tojgun budai pasa Szigetvár előtt, és azt látja, hogy a vár sokkal erősebb annál, mint amilyennek ő tudta. Rájött, hogy hosszú ostromra kell felkészülnie. Az első szemrevételezés után úgy gondolta, egy hónapra lesz szüksége a vár elfoglalásához.

Igazából már ez is azt jelenti, hogy a pasa terve nem sikerült. Aligha gondolhatta komolyan, hogy egy teljes hónapon keresztül háborítatlanul ostromolhatja a magyarok legfontosabb várát. Nyilván abban bízott, hogy a komoly előkészületek megfélemlítik a vár őrségét. Ha a magyarok látják, hogy „ennek feles e tréfa”, talán megadják magukat.

Ha így gondolta, naiv elképzelés volt.

Folytatása következik.