KÉTSZÁZKILENCVENHATODIK
RÉSZ
Hirtelen jött a kijózanodás!
-
Atyaúristen! A térmanipulátor!
Felpattant, mintha megcsípték volna. Órákon belül támadás
érheti! A térmaniplátor használatával leleplezte az inkognitóját. A
térmanipulátor központjában, de talán a Digitális Téridőben is pontosan
tisztában lehetnek vele, kicsoda, és milyen eszközökkel rendelkezik. Talán
éppen most töltik fel annak a hajónak a fegyverzetét, amelyet a
megsemmisítésére küdenek.
Milyen könnyű hibázni!
Azonnal visszalépett az időben. Egyetlen napot. Olyan
világba jutott, ahol a kínai üzemanyagraktár sértetlen, és senki sem használta
illetéktelenül a térmanipulátort. Karen megnyugodott.
Kényszerítette magát, hogy pihenjen, ne kapkodjon, mindent
higgadtan gondoljon végig.
Az időutazás nagy felelősség, mert nem korrigálható. Nincs
visszajövet és új próbálkozás, mert a jövő még nem is létezik. Vajon mikor
hozták létre a térmanipulátor központját? Három-négy évnél biztosan előbb. Az
eszközt tudja használni, érdemes-e olyan távolra visszamenni az időben, ahol
még nincs? Észrevétlen maradhatna?
Nem tudta, hogy miért, de biztos volt benne, hogy nem. Ki
tudja, mióta létezik ténylegesen a térmanipulátor? Talán egyáltalán nem is függ
a központjától. Lehet, hogy évtizedekig titkolták. A Föld egyszerű lakossága
nem is sejti, hogy van ilyen eszköz.
A térmanipulátor központját újra el kell pusztítania. Nem
mindegy azonban, hogy mikor.
A számítógép egyeztette a cirkáló idején a földi idővel.
Valahol Budapesten éppen most van együtt Roberttel. A gondolatra szinte
felrobbant az izgalomtól.
Még öt napig várt. Mindent eltervezett.
A hatodik nap reggelén kényszerítette magát, hogy
akkurátusan megfürödjön, felöltözzön, és bőségesen megreggelizzen.
Mindennek sora van.
-
Admirális a hajónak! Kezdődjön az akció!
Folytatása
következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése