Karen fékezte magát, nem kapkodott. Aprólékosan megbeszélte
a teendőket a számítógéppel. Nem maradhattak ebben a térben, sem ebben az
időben.
Mindössze nyolc hónapot lépett vissza az időben. Közben
térugrást is végeztetett, és az univerzum egy olyan félreeső szektorába vitte
át a flottáját, ahol elvileg semmiféle forgalom sem volt az utolsó
esztendőkben.
Nyolc hónap vissza. Megfelelője most odahaza a Földön éppen
valami kisebb jelentőségű megbízásra készül a FreeMiss alkalmazottjaként, és
sejtelme sincs róla, hogy valójában milyen is a világ.
A térnek és az időnek ez a szöglete elvileg biztonságos. A
Földön még senki sem választotta ki őt Morgensohn kísérőjének. Talán még az egész
akció tervezése is csak a kezdeti fázisnál tart.
Viszont…
Most és itt még létezik a Digitális Téridő. Nem árt
óvatosnak lenni.
Karen a panorámaképernyőre pillantott, és végignézett a
flottáján. Ugyan melyik hajó hiányzik ezek közül bárhol is? A csatahajó nincs
velük. Csupán egy kínai gyártmányú könnyűcirkáló és egy egész sereg régimódi
küllemű kutter. Nincs rájuk írva, miféle módon vannak felfegyverezve.
Ugyan, miért üldözné őket az Ultenberg csoport még itt is?
Nem árt azonban az óvatosság. Semmiképpen sem szabad ezzel a flottával
parádézni valami forgalmas útvonalon.
Három napig időztek ebben a nyolc hónappal korábbi
téridőben. Karen ennyi időt adott a hajónak arra, hogy felkészítse a
kiválasztott robotharcosokat a feladataikra. A hajó csak kezdetben
akadékoskodott.
„Hajó az admirálisnak! A magyar nyelvet csak igen kevesen beszélik.
Erre megtanítani a harcosokat közönséges időpazarlás, asszonyom!”
Karen azonban ragaszkodott hozzá, hogy több tucat
robotharcos sajátítsa el a magyar nyelvet. Ez hosszú napokat vett igénybe.
A fő probléma csak ezután következett. A flotta identitásának
kérdése.
„Hajó az admirálisnak! Nem értem az aggodalmait, asszonyom! Valóban más
téridőben vagyunk, de Kína az időnek és térnek ebben a dimenziójában is
létezik. Azt javaslom, hogy továbbra is tekintsük a flottát a parancsnokságuk
alatt álló erőnek, asszonyom!”
Három hétig tartott, amíg a könnyűcirkáló mesterséges agya
elfogadta Karen admirális javaslatát.
A szőke nő tudta, hogy meg kell adnia a módját. Hatalmas eskütételi
ünnepséget rendezett, amelyen először jelent meg egyenruhában. A kínai
admirálisok öltözékén saját kezűleg cserélte ki a felségjelet. Az összes
kuttert végiglátogatta.
Sikerült. Ő és a flottája immáron független, szuverén
hatalomnak nyilvánította magát. Ellenségük egyelőre nincs, mivel itt és ekkor
nem tud a létezésükről senki.
-
Admirális a hajónak! Hogy’ állunk üzemanyaggal?
„Hajó az admirálisnak! Hagyományos szilárd nukleáris üzemanyagunk
elegendő van, akár egy évszázadra is. Azzal azonban csupán hagyományos módon
utazhatunk. A térugráshoz szükséges üzemanyag-kiegészítők azonban erősen
fogytán vannak, a térugrásokkal takarékoskodnunk kell, asszonyom.”
Ez rossz hír volt. Karen ugyan nem tervezett a továbbiakban
különösebben sok térugrást, de a lehetőséget fenn kellett tartani.
-
Admirális a hajónak! Tudsz-e üzemanyag-lelőhelyről?
„Hajó az admirálisnak! Nagy kínai üzemanyagbázis van a Holdon.”
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése