HUSZONHETEDIK RÉSZ
A szigetváriak az előző években is igen véres harcokat
folytattak a törökkel, főleg Dervis bég csapataival.
Szigetvár állandóan zavarta az oszmánokat. Szinte állandóan
támadást terveztek ellene. Tojgun budai beglerbég részben panaszleveleket írt a
szigetváriak ellen, részben rajtaütésekkel próbálkozott.
Dervis bég több alkalommal tervezett támadást. 1554
áprilisában például arról fecsegett, hogy aratáskor megtámadja a várat.
Ezekből az akciókból semmi sem lett, mert a magyarok
idejében értesültek a veszedelemről, és a környékbeli csapatokat készültségbe
helyezték. Igen gyakran Zrínyi volt az, aki a leghamarabb jutott hozzá az
információhoz.
Az 1555. esztendő eseményeiről ma már ritkán beszélnek a
történelemkönyvek. Legfeljebb somogyi városokról és falvakról szóló
helytörténeti művekben olvashatunk róla, ezek ugyanis ekkor kerültek török
uralom alá.
Annak idején a legnehezebb esztendők egyike lehetett.
A magyarországi török erők – tatárokkal, valamint a boszniai
és szerbiai hadakkal megerősödve – három-négy fronton is támadást indítottak. A
koncentrált fellépés célja egyértelmű volt: azt akarták, hogy a védelem
szétforgácsolódjon, hogy az elkeseredett magyarok sehol se tudjanak ellenük
elegendő erővel, a siker reményében fellépni.
Zrínyi is nagy bajba került ebben az esztendőben. Horvátországot
megrohanták a boszniai pasa, valamint a klisszai és a hercegovinai bégek hadai.
Több egymást követő akciót indítottak, barbár kegyetlenséggel pusztítottak,
eljutottak Varasd, illetve Zágráb térségébe is.
A Dunántúlon a török számos magyar várat lerohant, sokat
elfoglalt. A dunántúli akciósorozatot Tojgun budai beglerbég irányította. A legfontosabb
célpont nyilvánvalóan Szigetvár lehetett.
Dervis pécsi szandzsákbég ekkor már hosszú ideje állandó
harcban állt a szigetváriakkal. Állítólag akadt olyan nap, amikor három
ütközetet is vívott velük. Ez valamikor 1553. és 1555. között lehetett.
Szigetvár parancsnoka ekkor már Kerecsényi László.
A török Szigetvár elfoglalásának és Zrínyi semlegesítésének
céljából a déli hadszíntéren komoly erőket mozgósít. A már említett boszniai, klisszai
és hercegovinai hadak Horvátországot támadják, Pécs mellett török csapatösszevonások,
Eszéknél tatárok.
A török tevékenységének súlypontja egyértelműen a
Dél-Dunántúlra esik. Az akció átgondoltságára jellemző, hogy még a távoli
Szegeden is csapatokat vonnak össze az oszmánok, hogy a keleti országrészben
tartózkodó királyi csapatokat semlegesítsék.
A cél nyilvánvalóan Szigetvár
stratégiai bekerítése. Mögöttes területeinek elfoglalásával magányossá,
kiszolgáltatottá akarják tenni a várat, megakadályozni az utánpótlását, elvágni
a közlekedési vonalait, hogy aztán könnyűszerrel bevehessék. A török
szemszögéből nézve ez rendkívül logikus terv volt.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése