HUSZONHATODIK RÉSZ
A következő években Zrínyi folyamatosan vigyáz, emellett
tökéletesíti hírszolgálatát. Külön gondja van Szigetvárra, amely rendkívül
kellemetlen a török számára. A török állandóan tervezi a vár megtámadását,
tökéletesen tisztában van Szigetvár jelentőségével. Zrínyit is respektálja.
Előfordul, hogy azért mond le Szigetvár megtámadásáról, mert értesül róla, hogy
Zrínyi tud a tervéről.
Szigetvár volt tehát a magyar védelemnek a török
legfontosabb utánpótlási útvonalait leginkább veszélyeztető éke, amely
természetes bázisul kínálkozott egy leendő nagyszabású ellentámadás számára.
Szigetvár jelentősége óriási volt. A segítségével azonnal
oda lehetett volna terelni a hadműveleteket, ahol a leghatékonyabb csapást
lehetett volna mérni az ellenségre. Sikertelenség esetén biztosíthatta volna a
visszavonulást, megállíthatta volna az esetleges üldözést.
Amíg azonban komoly ellentámadásra nincs lehetőség,
Szigetvár messzemenően alkalmas volt arra, hogy állandóan zavarja a török
létfontosságú útvonalait, és megakadályozzon minden nyugati irányba indított
oszmán támadást. Ha kellőképpen meg van erősítve, a török aligha hagyhatja a
hátában. Egymaga felért egy teljes erődrendszerrel.
Nem véletlenül szorgalmazta a megerősítését Zrínyi.
És nem véletlenül akarta mindenáron bevenni a török.
Zrínyi ágyúkat, fegyvert vitet, katonákat fogad,
építőmestert küld a várba. Utóbbi két igen fontos új bástyát emel. Ekkoriban
lesz Szigetvár parancsnoka Kerecsényi
László.
Súlyos problémát okoz azonban, hogy a haditanács rosszul,
vagy egyáltalán nem fizeti Szigetvár katonáit. Az őrség gyakran éhezik.
Ferdinánd király még a vár uradalmához tartozó falvak egy részét is
meggondolatlanul magánszemélyeknek adja. A védők számát szaporítani, a
fegyverzetet erősíteni kellene. Nyilvánvaló, hogy Szigetvár a legdühödtebb
török támadásokra számíthat. Vajon ezt Bécsben nem látják?
Még a fegyverzet sem kielégítő. A Bécsből kirendelt erődítési
felügyelő 1553-ban azt jelenti, hogy a vár fegyverzetéhez még a következők
kellenek:
Ø
16-20 falkonéta, (más néven falkonett, kisebb,
mozgatható löveg)
Ø
4 nagy sáncromboló ágyú,
Ø
1000 szakállas puska,
Ø
500 puska
Ø
1000 hosszú, német lándzsa
A vár fegyverzete ekkor még nem tette volna lehetővé, hogy
komolyabb ostromot álljon ki.
Ekkoriban egyre nagyobb jelentőséget kapott a magyar
gyalogságban a hajdúk csapatneme. Még nem ők voltak az egyetlen magyar
gyalogsági csapatnem, mellettük ott voltak a darabontok, a muskétások és egyéb
katonatípusok is, de a hajdúk fontossága nőttön nőtt. Szigetváron is rájuk
bízták az erődítmény legérzékenyebb, legnehezebben védhető, és általában az
első komolyabb török támadás célpontjának számító elemeinek, a kapuknak a
védelmét.
A hajdúk zöme ekkor még a délszlávok közül került ki,
nehezen kezelhető, de a törököt fanatikusan gyűlölő katonák voltak.
Szigetváron több hajdú alegység is szolgált. Közvetlenül a
várkapitánynak voltak alárendelve.
Szigetvár állandó harcot folytat a környező török
helyőrségek csapataival. Egymást érik a kisebb-nagyobb ütközetek, ez a
magyarországi front legkeményebb szakasza.
A török 1544-ben már
megostromolja Szigetvárt. A pécsi Bayram
bég főleg pécsi és eszéki török egységekkel, tizennégy ostromágyúval
támadta meg a várat. Nem tudjuk, hogyan folyt le az ostrom, és azt sem, hogy
meddig tartott. A harcok során életét vesztette a vár egy magas rangú tisztje.
Szigetvár sikerrel állta ki a török támadást, de augusztus
végén Kerecsényi sürgős segítséget kért Kanizsáról, mert a szigetvári készletek
teljesen kifogytak.
Hogy a szigetváriak az ostrom után komoly megtorló portyákat
indíthattak, abból derül ki, hogy maga a budai pasa írt az ő úgynevezett
békeszegő magatartásuk miatt Bécsbe az év második felében több panaszlevelet.
A török állandóan panaszkodott Bécsben a magyar végváriakra,
pedig ő béke idején gyakran szabályosan ostrom alá is vette némelyik várat. Így
tett ebben az évben Szigetvárral, a rákövetkezendő esztendőkben Pápával és
Várpalotával és Tihannyal.
Októberben azonban Szigetvár állapota már katasztrofális. A katonák
közt járvány tombol, sokan meghalnak. A falak és palánkok állapota kritikán
aluli. A járvány és a fizetetlenség miatt a maradék katonák szökdösnek, a
várkapitány már a saját emberei ellen is őrizteti a kapukat.
Az adatokból úgy tűnik, talán
a szigetváriak kezdték a török uralom alá került magyar falvak adóztatását.
1555 elején Zrínyi mindenkit figyelmeztetett: a török újabb
támadásra készül.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése