Szőke nő zűrben az űrben - 290.

KÉTSZÁZKILENCVENEDIK RÉSZ

Bármi is, nincs idő bámészkodni. Egy kérdés azonban még motoszkált a fejében.

-         Mi bizonyítja majd a számunkra?

Sigismundo Rafa elmosolyodott.

-         Hogy a Digitális Téridő levált a miénkről?

-         Mi bizonyítja majd?

Rafa csaknem elnevette magát.

-         Az előbb méltóztatott szemrevételezni. Alul a számláló. Annak meg kell állnia.

-         Mit számlál?

-         A Digitális Téridőbe távozó energiát. Hatalmas mennyiségű energia távozik a mi téridőnkből, ez mind odakerül.

Karen elhúzta a száját.

-         Ezek szerint a Digitális Téridő a miénken élősködik?

-         Pontosan így van, hölgyem. A mi energiánkkal működtetik a rendszerüket. Elképesztő kényelemben élnek, az összes berendezésüket az itteni energia hajtja.

-         Mi történik velük, ha több energiát nem kapnak. Meghalnak?

-         Kénytelenek lesznek pótolni. Sokkal primitívebb színvonalon, de élniük kell. Ha nem akarnak megfagyni, tüzet raknak. Ha rájönnek, hogy hamarosan kifogy az élelmük, nekiállnak földet művelni. Esetleg vadászni abban a káprázatos világban esetleg halászni. Dolgozniuk kell majd.

A szőke nő nem habozott tovább. Rácsapott a piros gombra.

-         Admirális a hajónak! Azonnali térugrás!

Még akkor is a gombon volt az ujja, amikor beszíjazva pihent a székében.

A térugrás után gyorsan magához tért. Ránézett az eszközre. A számláló megállt. Karen nagyot sóhajtott.

-         Búcsút mondhatunk a Digitális Téridőnek!

Helmut már teljesen magához tért, és valami italt szürcsölt, Rafa éppen kifelé kászálódott az ülésből.

-         A Digitális Téridőnek vége!

Folytatása következik.