Annak idején Úrnapján szokás volt Magyarországon a
passiójáték. Nagy megtiszteltetésnek számított, ha valaki a Megváltót alakíthatta.
Mezőkövesden egyszer egy molnárra esett Jézus szerepe. Az
illető büszke volt, megmosdott, felöltözött rendesen. Ünnepi ruhában kötözték
fel a keresztre.
Ezt a felkötözést nem kell szó szerint venni. A kereszt
száraira erős kabátujjakat erősítették, a Megváltót alakító ember abba dugta a
karjait. A szöget imitáló fadarabok arra voltak rávarrva, a szereplő lába pedig
a kereszt szárába szögelt deszkafokon nyugodott. Nem volt hát megfeszítve,
kezét-lábát tudta mozgatni, nehogy rosszul legyen, vagy fuldokolni kezdjen.
Kényelmesnek nem volt kényelmes szerep, de el lehetett
viselni.
A molnár felkerült hát a keresztre.
Egy ideig békén tűrte a sorsát.
De aztán jöttek a farizeusok. Benne voltak a
forgatókönyvben, durván sértegetniük kellett a megfeszített Jézust. A molnár
türelmesen hallgatta.
De aztán…
A farizeusok előzetesen felöntöttek a garatra. Egyikükbe, a
helybeli vargába, belébújt az ördög…
Amíg a farizeusok csak az előírt sértéseket vaggdosták
Krisztus fejéhez, hogy “hamis próféta”, “zsidók királya”, “szegények
pártfogója”, a molnár jól alakította a szerepét.
Ekkor jött a varga:
- Liszttolvaj!
A molnár összerándult a kereszten.
A varga nem hagyta abba:
- Aljas liszttolvaj.
Erre már elfogyott a molnár krisztusi türelme:
- Az anyád istenit,
varga! Csak szálljak le a keresztről, megemlegeted még ezt az Úrnapját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése