Ezt a történetet Liselotte orléans-i
hercegné jegyezte le:
Durford márkiné francia származású nagyvilági hölgy
volt.
A hölgy nagybátyjának kertjében Jupiter meztelen szobra
állt. A rokokó idején számos festmény ábrázolt meztelen görög isteneket,
leginkább Hermészt, vagy a három Gráciát.
Ez a Jupiter különösen vonzó lehetett, legalábbis a márkiné
annak találta. Naponta megszemlélte.
Bámulta jobbról-balról, körbejárta, közben beszélt hozzá:
- Szép vagy, Jupiter! Miért nem szólalsz meg? Szólalj
meg végre!
Szokásává vált beszélni a szoborhoz.
- Szólalj meg, Jupiter!
Valahogy napról napra ingerültebben szólítgatta a szobrot:
- Szólalj meg, végre, Jupiter! Állítólag nagy nőbolond vagy!
Talán nem tetszem? Szólalj meg végre!
Néhány nap alatt a hölgy lehiggadt, megértette, hogy a
szobor nem fog felelni. De azért mindennap megszólította ingerkedve:
- Szólalj meg, Jupiter!
Így ment ez napról napra.
Hanem egyszer…
A galantéria korának nagyasszonya nyelvet öltött a szoborra.
- Na, mi lesz? Szólalj meg, Jupiter!
A hölgy gyorsan szétnézett. Senki sem jár a kertben, senki
sem látja.
Gyorsan felemelintette a szoknyáját, és nagyot villantott a
szobornak.
- Na? Mi lesz? Szólalj meg, Jupiter!
Ebben a pillanatban éktelen nagy dörrenés hallatszott. A
hölgy ijedtében elesett, talán össze is pisilte magát.
A komornák szedték össze. Napokig feküdt halálos
rettegésben. Aggódtak az állapota miatt, mert senki sem tudta, mi lelte.
Végül a nagybátyjának bökte ki:
- Megsértettem Jupitert.
A házigazda nagy szemeket meresztett:
- Mi van?
A márkiné irulva-pirulva vallott, a nagybácsi meg elnevette
magát.
- Ne félj, nem a mennyrázó
Jupiter mennydörgött rád, csak egy lőpormalom robbant fel a szomszéd utcában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése