Angliában még II. Károly idején is szokásban volt
az idétlen bolondéria, hogy a királyt térden állva kell kiszolgálni.
A francia Grammont marsall, mint Lajos király
rendkívüli követe, egy ízben meghívást kapott egy királyi ebédre.
Elhűlve figyelte a sok térdhajlást, térdeplést a
király előtt. A bejövők előbb háromszor térdet hajtottak, majd a tálakkal
együtt térdre ereszkedtek, és térden csúsztak a király elé. Károly elé a
főudvarmester helyezte a tálakat, ugyancsak térden.
A marsall döbbenten bámult.
Mind térden csúsznak! Roppant fárasztó lehet. Ráadásul nem
holmi közönséges szolgák, vagy lakájok, hanem csupa lord. Egyik előkelőbb
családból, mint a másik.
Miért alázatoskodnak? Miért teszik nevetségessé magukat ezek
az úriemberek? Franciaországban még a nagyon hiú XIV. Lajos sem kényszeríti
ilyesmire az udvarbeli nagyurakat.
A király elégedetten szemlélte a francia marsall
megdöbbenését. A nyavalyás francia ilyet otthon nem láthat!
- Ugye, marsall úr, – kérdezte öntelt arccal. – otthon nem
lát ilyet!
- Nem, felség.
- A francia királyt nem térden állva szolgálják ki?
A gőg felbosszantotta a franciát.
- Csak ezért térdelnek az urak, felség?
- Mi másért térdelnének?
- Azt hittem,
csak bocsánatot kérnek, amiért pocsék az ebéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése