Az ötvenharmadik tizenharmadika

Megint péntek-tizenhárom;

Ötvenharmadikat zárom.

Nem fájdalmas, nem rettentő;

Eggyel több, mint ötvenkettő.

Ez csak állapot, nem érdem:

Eltelt ötvenhárom évem.

Nem lettem semmilyen -ista,

Csak vénebb idealista.

Pártok, brancsok, szövetségek

Felé fél lépést se lépek.

Belső kör? Lobby, söpredék -

Az Igazság? Peremvidék.

Rossz, lapos profán világban

Nekem Otthonom, Hazám van.

Tiszta hang és tiszta Lélek;

Droggal, szesszel sose élek.

Nem vadászok díjra, kegyre;

Gyalog megyek fel a hegyre.

Eltelt immár ötvenhárom,

Sorsom nem tétlenül várom.

Amíg Isten élni enged,

Kezem szent húrokat penget.

A Szeretteimé vagyok,

Szeretetben élek-halok.

Időm ötvenhárom sátra;

Ki tudja, mennyi van hátra.

Homályos vén idő-sarok;

Aki vagyok, az maradok.