2015. február 26., csütörtök

Szerelem és líra - CLIX.

SZÁZÖTVENKILENCEDIK RÉSZ

Voltaképpen ez a leglényegesebb kérdés. Ha a művészet az emberi kultúrában nem közérdekű, hanem csupán egy jól meghatározható csoporthoz köthető jelenség volna, igazat kellene adnunk a művészet intézményi elméletének. Ebben az esetben a művészetnek nem is lehetne az egész emberi társadalom szempontjából fontos funkciója.

Csakhogy…

A művészetnek az emberi kultúra történetében eddig betöltött szerepe eleve kétségbe vonja azt a feltételezést, hogy a művészet valamely jól elkülöníthető csoport belügye volna.

Mi is a műalkotás a művészet intézményi elmélete szerint?

„Műalkotás az, amit a művészet világa annak tekint.”

Az úgynevezett definíció eleve fogyatékos, filozófiai értelemben hasznavehetetlen.

Ezt könnyű bebizonyítani, elég csak áttekinteni, hogy mi mindent kell(ene) feltételeznünk, ha ezt a meghatározást igaznak fogadnánk el:

v     Művészet az, amit a „művészet világa” csoportjához tartozó, „művész” státuszba sorolható emberek művelnek.
v     A „művészet világa” az, ahová a „művész” státuszba tartozó emberek tartoznak.
v     Művész az olyan ember, aki a „művészet világához” tartozik.

Tipikus circulus vitiosus. Hiányzik belőle egy igen lényeges momentum: a tartalom. A definíció alkalmatlansága napnál világosabb.

A művészet fogalmát különböző korokban igen eltérően próbálták definiálni. Az ókori görögök művészet-értelmezésében például igen fontos elem volt az, hogy a művész alkotásait a szabad idejében, saját kedvére és örömére hozza létre, és a műalkotások a piacon áruként nem jelennek meg. Ezért például nem tekintették művészetnek a festészetet és a szobrászatot, mivel a festő és a szobrász a műveiért pénz fogadott el, sőt ebből élt. Ezért az antik görög szemében a festészet és a szobrászat kenyérkereső mesterségek voltak, és nem soroltattak a művészet kategóriájába.

Ez látszólag igen távol van eddigi témánktól, de érdemes elgondolkodni rajta. Az ókorban és később is gyakran szerepelt a művészet definíciójában valami olyan kitétel, hogy a műalkotás erkölcsi mozzanatot tartalmaz, ezért a műalkotás lényege sohasem áru-mivoltában ragadható meg.

Ezt a gondolatot egyelőre eltenném későbbre.

Van azonban az ókori művészeti gondolkodásnak egy másik fontos hagyománya is, igen erős hangsúlyt kapott benne a költészet és az irodalom. A költő, író státuszát egészen különleges emberi helyzetnek fogták fel.

Ezt támasztja alá egyebek között az is, hogy a kilenc Múzsa közül hány képviselte a költészetet és az irodalmat.

Nézzük csak:

v     Euterpé – lírai költészet (Nem az általunk használt értelemben
v     Polihümnia – vallásos költészet
v     Erato – szerelmi költészet
v     Kalliopé – nagyepika
v     Melpomené – tragédiaköltészet
v     Thaleia – komédiaköltészet

Hat Múzsa! A Múzsák kétharmada az irodalomhoz és a költészethez tartozott, és ennek is a fele a mai értelemben vett lírához.

Ez is jelzi, hogy a költészetnek a művészetek között igen különleges státusza van.

Ideje ezt körüljárnom.

Folytatása következik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése