Szürke tél,
Fürge szél,
Idő apó hazatér,
Rongyos múltat
Használt jelen-koporsóra
Nem cserél.
Egyterű
Kényszerű,
Liberális, rossz derű;
Világbajra nem használ a
Fukuyama-keserű.
Posztmodern zenekar
Agyag-ideát akar;
Egyszemélyes rút világok
Zaja
Meddő
Sárt kavar.
*
Dollár-mennyországban
Globalizált
Kiéhezett
Eszmehad
Oson.
Posztmodern leventék
Szálldogálnak
Kétütemű
Fa-pegazuson.
*
Egy művi világ magán álmai
Ostromolják a szilikon eget,
S a valóság már emigrált a Múltba.
*
Repedeznek az Idő ráncai.
Foszladozik a hártyaszerű Múlt,
S a telefont piszkálgató jelen
Drótos fülével önmagát se hallja.
Hogyan lesz itt tisztességes Jövő?
*
Nem jártam nyugaton,
Nem ültem repülőn,
Nyaralni sem voltam
Sohasem;
Ami fontos,
Azt Isten mind megadta nekem.
*
A posztmodern hullámverés sodrában
Nyikorognak a robot istenek,
És néha félve tekint fel az égre
A liberális piacgazdaság.
*
Kis hazában,
Derűs kedvvel,
Talpig bársony Szeretetben
Teremt szebb jövőt
Az Ember.
*
Szürke tél,
Fürge szél,
Szegény Magyar hazatér.
Hagyományt és felmenőket
Globalizált
Műanyagra
Nem cserél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése