KÉTSZÁZNYOLCVANKILENCEDIK
RÉSZ
-
Magam is úgy gondolom, tisztelt hölgyem, - bólintott
Rafa. – ideje megszüntetnünk a Digitális Téridőt. Szabad lesz?
Termetét meghazudtoló fürgeséggel ugrott fel, hogy kikapja
Karen kezéből az eszközt, de a szőke nő résen volt.
-
Nem! – mondta határozottan, és Rafa kezére ütött. –
Majd én!
Elég a meglepetésekből! Karen intett, mire a robotharcos
visszanyomta Rafát a székébe.
-
Hogyan működik?
-
Mármint az eszköz?
-
Mi mást kérdeznék?
Sigismundo Rafa nagyot fújtatott.
-
Jobb lenne, ha az én kezembe kerülne.
-
Nem!
Rafa vállat vont.
-
Rendben van hölgyem. Nagyon egyszerű. Erőteljesen
nyomja meg a piros gombot, és tartsa rajta az ujját két-három másodpercig.
Egyszerű.
A szőke nő egy pillantást vetett az eszközre.
-
Mi fog velük történni?
-
A Digitális Téridővel, hölgyem?
-
Azzal hát! Mi mással?
Sigismundo Rafa elvigyorodott.
-
Már elmondtam önnek, asszonyom.
-
Azért csak ismételje meg! Rövid a memóriám.
Rafa arca grimaszba torzult.
-
Halljam!
-
A Digitális Téridő elvesuíti kapcsolatait a mi
téridőnkkel, és minden tekintetben önálló téridővé válik. A mi téridőnkkel összekapcsolódnia
többé nem lehetséges.
Karen egy másodpercig habozott.
-
Megtorolhatják?
-
A Digitális Téridőből nem. De ha a mi
világegyetemünkben valaki észreveszi a folyamatot, ő igen.
-
Ennek mennyi esélye van?
Rafa csak egy pillanatig gondolkodott.
-
Úgy gondolom, legalább hetven százalék.
Karen kedvetlen arcot vágott. Megint meglepetés, újabb
meglepetés! Elég már a meglepetésekből!
-
Admirális a hajónak! Azonnali térugrásra felkészülni!
„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva, végrehajtása megkezdve!”
Karen az eszközt vizsgálgatta. Csak most vette észre, hogy a
nagy piros gomb alatt őrült sebességgel forog egy kis mutató, követhetetlenül
sorjáznak a számok. Ez vajon mi lehet?
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése