Kerecsényi várkapitány márciusban azt panaszolja, hogy
Szigetvár őrsége kicsi, a várat védő tüzérség silány, kevés az ágyú, ami van,
keveset ér, a zöménél még egy szakállas puska is jobb. Nem hinném, hogy nagyon
túlozná a védelem nehézségeit.
„Én még
ez Karácsontúl fogva írtam meg ez mostani török dolgot királ őfelségének és
mind az uraknak... de nem használa, mert senki nem hinné.”
A hasonló szólamok sűrűn ismétlődnek majd a következő
évszázadban. Kissé még tovább is. súlyosabb probléma is akadt:
Az őrség nyolc
hónapja nem látott zsoldot. A kapitány
elszánt:
„„Én is
itt, ha az Úr Isten kegyelmes akarattya lészen, halálig akarok szolgálnok a
kereszténységnek.”
Egy várható ostrom előtt katasztrofálisnak tűnő
helyzet, legalábbis minden
nyugat-európai országban az lenne. Nálunk? Szinte ez a megszokott
helyzetkép. Elhanyagolt falak, a szükségesnél csekélyebb számú őrség, kevés és
elégtelen fegyverzet, szűkös készletek, zsoldhátralék. Ennek
ellenére a harci szellem töretlen.
„Ím
értjük, hogy az terek ránk jő. Azt megvárjuk és halálunkig híven akarunk
szolgálni!”
Így fest „a legmagyarabb század” magyar katonáinak
alapfilozófiája.
A tavasz folyamán több jel is arra utalt, hogy Szigetvárt
újabb támadás fogja érni. Kerecsényi kapitány már áprilisban úgy tudja, hogy
Dervis bég aratáskor Sziget ellen tör majd, és hogy erre maga Szulejmán adott
parancsot.
Elképzelhető, hogy valóban személyesen a szultán erőltette
Szigetvár bevételét?
Nagyon is. Szulejmán is rendelkezett térképekkel. Pontosan
lemérhette belőle, miféle veszedelmet jelenthet tervezett további hódításaira,
sőt a magyarországi hódoltság jövőjére nézve ez a vár. Ne feledjük: élete
utolsó hadjárata során maga fogja megostromolni Szigetvárt.
Ekkor még aligha hihette azt, hogy az alvezérei kudarcot
vallanak, hogy tíz évig sem tudják bevenni ezt a várat.
A hónap végén a török erősíteni kezdi Somogyvárt. Ez
mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, mi lehet a célja. Egy ottani vár az adott
helyzetben semmi egyébre sem való, mint bázisnak Szigetvár ellen.
Zrínyi a tavasz végén már Horvátországot védelmezi a
boszniai pasa portyázóitól. Ellentámadásra is futotta az erejéből, egyik
alvezére egészen a török kézen lévő dalmáciai Sebenico térségéig portyázott.
Ez a portya különösen csípte a török szemét. A támadás
komoly sokkot okozhatott, mert a török krónikás perverz elégtétellel meséli el,
hogy „a Zrinszki nevű
átkozott gyaurnak kethudája”, az „ördöngös piszkos” végül
alulmaradt az őt minden irányból bekerítő török hadakkal szemben.
Erről azonban más adat nem beszél, ezért egyáltalán nem biztos, hogy a
Zrínyi megbízásából portyázó csapatot valóban vereség érte. A török
krónikásoktól nem volt idegen a tények hamisítása. Legkényelmetlenebb
vereségeik elbeszélését gyakran fűszerezik holmi kitalált végső győzelmekkel.
Akad török forrás, amelyik Hunyadi legsikeresebb hadjáratai végére is
odabiggyeszt egy döntő oszmán győzelmet.
A török hadjárat augusztusban indult.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése