Sztálin füstölög

Nem állok jót érte, hogy valóban megtörtént, de jellemző.
—-
Josszij Visszarionovics Sztálin elvtárs szenvedélyes pipás volt. Még a vezérkari értekezleteken, vagy a legmagasabb szintű megbeszéléseken is rendszeresen dohányzott.
Kedvenc pipája csaknem harminc év szolgálat után jutott a kidobás sorsára.
Még megvolt a pipa, amikor – úgy 1947-48 táján – valamelyik este érte nyúl, és – a pipa nincs sehol.
Ejnye!
Súlyos szabotázs! Imperialista ügynökük akadályozzák Sztálin elvtárs dohányzását!
Azonnal felhívta a KGB vezetőjét, Lavrentyij Pavlovics Beriját.
Berijának annyi humorérzéke volt, mint egy marék lepkének. A KGB egy órán belül mindenkit őrizetbe vett, aki aznap a Kreml-ben járt.
- Sztálin elvtárs, kezeskedem érte, hogy egy órán belül meglesz a pipája!
Félóra múlva Sztálin véletlenül benyúlt a használaton kívüli zubbonya zsebébe. Ott volt a pipa. Persze, tegnap ez volt rajta.
Azonnal hívta Berija elvtársat.
- Elengedheti őket, Lavrentyij elvtárs! Megvan a pipa!
- Sajnos, csak az özvegyeiket tudom értesíteni, Sztálin elvtárs.
Sztálin a fejét csóválta.
- Maga túlbuzgó ökör! Béke idején hogy’ számolhatunk el ennyi hősi halottal? Mind meghalt?
- Néhány még élnek, Sztálin elvtárs!
- Akkor azokat engedje el!
- Nem tehetem, Sztálin elvtárs, nem törvényes.
- Miért nem, maga idióta?
- Azért nem, Sztálin elvtárs, kérem, mert bevallották!