Az utolsó nyári napon

Az utolsó nyári napon
Felhők függnek égi falon.
—
A Nyár – forró emlék-halom;
Csak az emberség hatalom.
—–
Újabb nyarak, újabb telek,
Lét az Idővel enyeleg.
—–
Az utolsó nyári napon
Árnyék suhan az ablakon.
—-
Ha akarjuk, a Múlt – erő;
Belőle épül a Jövő.
—-
Vagy kapaszkodni és félni;
Vagy elengedni, és – élni.
—-
Nyár-szikrát dajkál fenn az ég;
Az Élet szép felelősség.
—–
Az utolsó nyári napon
Sorsom fejét simogatom.
——
Ami fontos, mindig örök,
Ami meg nem, folyton zörög.
—-
Életen át, életen túl,
A fájdalom megigazul.
—-
A Vég – végesen csikorog,
A Kezdet meg: örök titok.
—-
Az utolsó nyári napon
Hintázom egy gondolaton.
—-
A világ az ember pere;
Istennek nincs játékszere.
—-
Megválthat, vagy égre kelhet;
De Magához nem emelhet.
—-
Életeken túl szerethet,
Helyettünk nem cselekedhet.
—–
Az utolsó nyári napon
Csendes fészek az otthonom.
—-
Csend, szeretet, lelki vagyon;
Az utolsó nyári napon.