Szerelem és líra - LXXXIX.

Nyolcvankilencedik rész
 A szerelmet sokkal nehezebb definiálni, mint a lírát, de tanulmányomnak ezen a pontján mégis meg kell kísérelnem, hogy legalább valamiféle hozzávetőleges meghatározást adjak róla.
A szerelem az emberiség kialakulását, fejlődését, boldogságát, létének, életének célját és értemét biztosító érzelmi keret.

A szerelem egyáltalán nem azonos a szexualitással. Inkább átfedésekről beszélhetünk. A szexualitásnak számos olyan típusa van, amelyeknek semmi közük a szerelemhez. Sőt ezek bizonyos értelemben még ellentétesek is a szerelemmel. A következőkben felsorolom őket. Természetesen ezek mindegyikében előfordulhat, hogy valamelyik fél hosszabb-rövidebb ideig szerelmesnek érzi magát, de a szexualitás ezen típusaiban valódi emberi perspektíva nincs, filozófiai értelemben nem esnek egybe a szerelemmel.
Nincs közük a szerelemhez a szexualitás következő típusainak:

v     Ha a szexualitás puszta időtöltés, sport, luxus, szórakozás
v     Erőszakos vagy kierőszakolt szexuális kapcsolatok
v     Vad partnerváltó kapcsolatok, életmódszerű állandó partnerváltás
v     A gazdasági alapokon működő szexualitás; prostitúció, érdekházasság stb.
v     A vallási jellegű, kultusz-szerű szexualitás
v     A hatalmi alapon működő szexualitás, a szexrabszolgaság nyílt vagy burkolt formái, beosztottak elvárt szexuális kapcsolatai a főnökökkel, hivatali előmenetelért, sürgős anyagi segítségért, életben maradásért, vagy bármilyen azonnali szükség miatt kizsarolt viszonyok
v     A meggondolatlan, gyors, távlat nélküli kapcsolatok; részegségből, bosszúból, kíváncsiságból stb.
v     Az egyenlőtlen szexualitás, ahol valamelyik fél lényegében játékszer, tényleges és virtuális háremek stb.
v     A promiszkuitás hagyományos és „modern” változatai; „polikapcsolatok” stb.
A felsoroltaknak a szerelemhez a legkevesebb közük sincs, sőt gyakran kimondottan olyan szituációt teremtenek, amelyben a szerelem eleve lehetetlen. Ezért nyomatékosan jeleznem kell, hogy amit a szerelemről mondok, a fentiekre nem vonatkozik.
Milyen alapon zárom ki a szerelem fogalomköréből a fentieket? Mert a szerelemhez nézetem szerint a következők tartoznak:
v     Kölcsönös őszinte vonzalmon alapuló érzelmi, lelki és testi kapcsolat
v     Teljes érzelmi és testi kizárólagosság, a szerelem tárgya egyetlen partner lehet, ha „valaki több emberbe szerelmes”, akkor igazából egybe se. A szerelemben nem érvényes a matematika, itt a több sokkal kevesebb, mint az egy.
v     A gyakorlatban megvalósuló teljes egyenlőség, a partnerek társadalmi státusza a szerelem terén nem releváns.
v     A közös jelen és a közös jövő biztosítása, a szerelem nem áll meg a puszta szexualitásnál, hiszen az nem maga az Élet, csupán annak egy igen fontos, meghitt része. Hozzá tartozik a családalapítás, az utódok nemzése, világra hozatala, nevelése is.
v     Életre szóló közös sors.
v     A harmonikus fejlődés belső igénye és szolgálata
v     Szabad akarat, a közös sors közös alakítása

Ezek a szerelem alapjai, de még ezek sem képezik a szerelem teljes és tökéletes definícióját.

Megjegyezném, a felsoroltak valamelyikének megléte, még nem feltétlenül jelent szerelmet. Külön-külön anélkül is létezhetnek. Gyermeket például igen gyakran nevelnek szerelem nélkül. Valamikor valamely, egyelőre távoli jövőben majd alapítanak egy módszert, ami képes mérlegre tenni egy társadalmat az alapján, milyen szerepet játszik benne a szerelem. Meggyőződésem, hogy igazi jólét és fejlődés ott van, ahol a szerelem jelentős arányban hatja át az egész társadalmat. Talán nem a gazdasági növekedés, a hódítás, meg a hasonlók teremtenek igazi jólétet, hanem – a szerelem. A szerelemben élő emberek békét, harmóniát árasztanak maguk körül, és talán jótékonyan hatnak a társadalmi élet minden folyamatára. A tétel valószínűleg fordítva is igaz: ahol a szerelem és a vele járó jelenségek háttérbe szorulnak, ott jólét sincs. A jólét és béke, vagy a nyomor és a szenvedés a szerelem jelenlétének vagy hiányának biztos jele.

Talán még sohasem volt a világban olyan társadalom, ahol a szerelem az emberek zömének a magánéletét képes lett volna meghatározni. Talán ezt kell elősegítenünk, talán erre vezet a valódi fejlődés útja.
A társadalom igazi gazdagsága a szerelem tényleges szerepével mérhető. Ahol ez csak az emberek elenyésző részének az életére terjed ki, ahol nagyon kevés a szerelemben nevelt gyermek, ahol a mindennapi életet a szerelemmel ellentétes tényezők gyarmatosítják, az a társadalom szegény, és még tovább szegényedik. Előbb vagy utóbb a nyomor is megjelenik.
És még mindig nem mondtam el mindent a szerelemről, mert van még ennél tágabb köre is.

Folytatása következik.