Nyugtalan Nyár

Hőség-Zsarnok vesztét érzi,
Átkozódik szüntelen,
Felhőfoszlányok portyáznak
Fenn, a magas Egeken.
—-
Határozatlan az Idő,
Minden egybe sose vág,
Rendszerváltó vad remények
Sírjára hull a virág.
—–
Ember? Vakon fontoskodik,
Csupán Isten feje fő;
Mint a cigarettahamu -
Elenyészhet a Jövő.
—-
Nyugtalan Nyár. Hőség kopog
Az Öröklét ablakán,
Globális-felmelegedve
Visz az új ösvény talán.
——
Hőség-Zsarnok vesztét érzi,
Belead minden erőt,
Ki ne izzadjuk ruhánkon
A bizonytalan Jövőt…
—–
Lelkes, extrém kánikula
Mindent túlfűt, túlragyog;
Éjszakánként hőgutától
Rettegnek a csillagok.
——–
Profitot termel a Jövőn
Ez a kis, sivár Jelen,
Azt hiszi, majd por világít
Csillagtalan éjjelen.
—-
Nyugtalan Nyár. Sokasodnak
Az emberek terhei,
S a Lélek a szkepticizmust
Már nehezen viseli.
—–
Bozótosban fut az Élet
Imbolyog a horizont,
Nem jó, ha csak magát látja
Jelenben a Múlt viszont.
——
Nyugtalan Nyár. Fészket rakott
Lombos ágon a Remény;
Élünk tovább a világnak,
S az Időnek közepén.