Íródott Nyuzga javaslatára
- Mi az a digitális téridő? – kérdezte a szőke nő is.
A fogoly egy pillanatig habozott, de látva karen arckifejezését, tüstént beszélni kezdett:
- A digitális téridőt az Ultenberg csoport szolgálatában álló fizikusok alakították ki, befogadóképessége korlátozott. Hogy ebben az univerzumban hol helyezkedik el, hogy egyáltalán elérhető-e, megközelíthető-e, senki se tudja, bár nagyon sokan nyomoznak utána. Lényegében véve saját univerzum. Állítólag sohasem jöhet vissza, aki egyszer oda belép. Lehet, hogy belépni sem lehet oda, de ebben nem vagyok biztos. Nem nagyon értek a fizikához, hölgyem.
Karen emésztgette. A gazdagok saját téridőt szeparáltak maguknak, és elvonultak tulajdon magán paradicsomukba.
- Mit tudsz még róla? – kérdezte a fogolytól.
- A digitális téridőről, asszonyom?
- Igen, arról.
- A benne élő személyek olyan lehetőségekkel rendelkeznek, amelyek a fantasztikum határát súrolják. Vagy át is lépik.
- Miféle lehetőségekkel?
- Egyszerűen visszapörgethetik az időt.
- Micsoda?
- Visszapörgethetik a saját idejüket.
Döbbenten meredtek a fogolyra. Mintha még a robotharcos is elcsodálkozott volna.
- Várjunk csak – tért magához a szőke nő. – ez azt jelenti, hogy…
- Bármikor bármelyik dönthet úgy, hogy vissza akarja magát helyezni életének egy korábbi szakaszába. Akkor egyszerűen újra negyvenéves lesz. Vagy újra húszéves. Tetszőlegesen visszatérhet életének bármelyik korábbi pillanatába, és onnan újra kezdheti az életet. A tapasztalatai fényében más döntést hozhat, mint korábban, és az élete ennek megfelelősen folytatódik.
Karen úgy érezte, nem kap levegőt. A két férfi is megrökönyödve nézett.
A szőke nő próbálta összeszedni a gondolatait.
- Ez azt jelenti, hogy abban a digitális téridőben lényegében mindenkinek saját külön világa van?
- Igen, hölgyem, ezt jelenti.
- És a többi ember?
Erre a két férfi is kíváncsi volt, feszülten figyeltek.
- A többi ember, asszonyom – felelte a fogoly. – az egyén külön világaiban csak díszlet. Sokat hallottam erről. Lehet, hogy valamilyen formában a téridőt visszapörgető egyén rá tudja kényszeríteni a többieket, hogy teljesítsék az akaratát. Nem sokat tudok erről, csak azt, hogy az oda kerülő emberek különleges jutalomnak fogják fel ezt a paradicsomot. De nem az a legfontosabb benne, hogy mindenki kiélheti a szeszélyeit.
- Hanem mi?
- Lényegében örökké élnek. Ha megöregszenek, betegek lesznek, vagy baleset éri őket, ezek egyszerűen visszatekerik az időt. Elvben sohasem halhatnak meg.
Hallgattak.
- Van ám itt egy-két bibi – mondta néhány pillanattal később Helmut.
- Micsoda?
- Vajon az a digitális téridő lényegében áll, vagy valahogyan mégis szinkronba kerül a normál téridővel?
A fogoly előbb Karen arcát kémlelte, majd Ed Philipsre nézett. Mivel egyikük sem reagált, ő felelt az ifjabb Schellenbergnek:
- Úgy hallottam, a digitális téridő minden egyéb tértől és időtől független.
- Nem lehet az, ha a mi világunkban létezhet a hozzá vezető út – dörmögte Ed Philips.
A fogoly gondolkodott néhány pillanatig, aztán félénken hozzátette:
- Azt is hallottam, hogy valahonnan kívülről kell kiszolgálni a digitális téridőt. – amikor látta az érdeklődést, gyorsan be is fejezte: – Sejtelmem sincs, hogy ez mit jelent.
Ed Philips bólintott.
- Nem hinném, hogy másképpen működhetne.
Karen gondolkodott. A pénzes csirkefogók egy elvetemült csoportja különleges kiváltságot biztosított magának, ahogy mindig. És ezt is pontosan ugyanúgy érte el, ahogy a történelemben annyiszor: élősködik az összes többi emberen.
Nem világos, miképpen élősködik, de biztos, hogy élősködik.
Nagyot sóhajtott. Most valami fontosra bukkant. Nagyon fontosra.
- Akkor halljam, mit tud még az Ultenberg-kölcsönszerződésről? Legyen nagyon részletes!
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése