Ádventi estén, nehéz nap után

Ádventi estén, nehéz nap után
Köd didereg a kopasz körtefán.
——
Eltöpreng párnáján az esti kétség;
Fáradt a néma, rosszkedvű sötétség.
——-
Valahol messze készül már egy új nap,
A gondolatok fázva összebújnak.
—-
Vezérelt vélemények torka krákog;
Anyag-magasság buta varja károg.
—-
A külvilág izgága, horgas csőre,
Vadul csikorog a havas esőre.
——
Ádventi estén, nehéz nap után;
Vergődik a Hold odafenn sután.
——
Az égnek fagyos köd-álarca van,
A földön megkönnyebbülés suhan.
—–
Ádvent estéjén az Isten közel;
Az otthon karja magához ölel.
—–
Az akarat meleg, prémes kabát;
Ásító végzet unja önmagát.
——
Valahol szónoklatot kalapál
A gonoszság, s a hallgatag Halál.
—–
Hiába. Szóba úgysem áll soha
Velük az üde, csinos kis Csoda.
—–
A csöndesen szolgáló, fürge Hit
Szárítja már a világ könnyeit.
—–
Az Öröklét csendesen elpihen
A hosszan elnyújtózó földeken.
—–
Csend gomolyog a téli éjszakán
Ádventi estén, nehéz nap után.