Nyomós ok

Turenne marsall egy kora nyári napon sietve vonult a seregével Lotharingián keresztül. Igazából nem is volt ez sereg; néhány század dragonyos meg vértes, némi tüzérség, és valami hat-nyolc zászlóaljnyi gyalogság menetelt éppen Turenne alatt.
A marsall minél előbb szeretett volna a gyülekezőhelyen lenni, ahová seregeit rendelte. Úgy érezte, a német földre tervezett hadjárat sikere a gyorsaságon múlik.
A következő város előtt díszbe öltözött polgárok tömege várta.
Turenne elszörnyedt. Ebből szónoklatok lesznek, utána díszebéd a városházán, millió pohárköszöntő utána meg este bál. Legalább egynapos időveszteség.
Mit tegyen? A várost nem lehet kikerülni.
A marsall nagyot sóhajtott, aztán feltette látványos, fehér tollforgós, széles karimájú kalapját, és a menet élére rúgtatott.
A díszruhás polgármester tüstént rákezdte:
- Marsall úr! Szerettük volna önt ágyúsortűzzel üdvözölni, de sajnos erről le kellett mondanunk. Hogy miért, annak ezer oka van. Először is: nincs ágyúnk.
- Polgármester úr! – vágott a szavába Turenne. – Ez az első ok annyira nyomós, hogy a további kilencvenkilencet már el sem kell sorolnia.
Azzal intett az élen haladó lovasok kapitányának, és a kis csapat megállás nélkül vonult át a városkán.