Amikor olcsó volt a könyv...

Új cselédlány került Móricz Zsigmondhoz. A cserfes, felvágott nyelvű teremtés csodálkozva nézte, hogy az író már hajnalban felkel, és órák hosszat egyfolytában – ír.
Eddigi gazdáinál nem ehhez szokott a lány. Törte is a fejét naphosszat, miért is körmöl ennyit az a nagyságos úr.
Talán penitenciába kapta? Akadnak olyan hóbortos papok…
Nem, a nagyságos úr nem katolikus. Akkor nem  lehet penitencia…
Akkor meg mi a manó? Mi oka lehet ennek a gazdag nagyságos úrnak erre?
Az eddigi gazdái ittak, mulatoztak, szeretőt tartottak vagy utazgattak. Ez mi a markolábnak ír annyit?
Egyszer aztán a fruska összeszedte a bátorságát és odaperdült Móricz nagyságos úr elé.
- Nagyságos úr, kérdezhetek valamit?
- Kérdezzen bátran, Erzsók!
- Mit ír ilyenkor a nagyságos úr?
- Regényt-
A fruska erre kuncogni kezdett:
- Amondó vagyok, ugyancsak feleslegesen dolgozik ennyit a nagyságos úr.
- Miért gondolja, Erzsók?
- Mert két-három pengőért a nagyságos úr annyi könyvet vehet, amennyit akar…