KÉTSZÁZADIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
A szőke nő nagyot sóhajtott.
- Folytassa!
- Minden idők legnagyobb pénzügylete volt.
Pillanatnyi csend támad.
- Ha jól értem, – szólalt meg Ed Philips. – Akkor a hírhedt Ultenberg-kölcsönszerződés mindössze annyiból állt, hogy az Ultenberg csoport gigászi összegű hitelt nyújtott a Föld irányítóinak saját termékeinek megvásárlására?
A fogoly bólintott.
- Igen, uram.
- Nem furcsa ez?
- Mi nem furcsa, uram? Százhatvan százalékos volt a kamat.
- És a kölcsönösszeg?
- Azt nem tudom, uram. Sok nulla lehetett a végén.
Karen nem volt elégedett. Soha nem is hallott még az Ultenberg-kölcsönszerződésről, ennek ellenére soványkának érezte a most kapott információt. Miért ennyire érdekes ez? Nem viselkedtek-e mindig is így a pénzügyi hatalom birtokosai?
Mi köze ennek a hibernációs kamra lakóihoz?
- Folytassa! – mondta türelmetlen tónusban.
- Ez volt a szerződés lényege, asszonyom.
- Rendben van – Karen bólintott, aztán felpattant, és a vezérlőhöz lépett. – Együttműködést kérek a fogoly megtévesztésében! – morogta csak úgy maga elé.
Senki sem hallhatta, de a szőke nő remélte, hogy eljutott a kérés a számítógéphez. Csupán néhány másodpercet várt.
- Admirális a hajónak! Készülj fel a fogoly kivégzésére! A szokásos eljárás alkalmazandó!
Maga Karen is meglepődött, milyen gyors választ kapott:
„Hajó az admirálisnak! Parancsot értettem! Harminc másodpercen belül készen állok a fogoly szokásos eljárással történő kivégzésére, és a hulla szabályszerű eltávolítására.”
Karen nem állta meg mosoly nélkül.
A fogoly felpattant volna, de a robot őr nem engedte. Erélyesen visszanyomta a székbe a próbálkozót, mire a férfi nagyot horkant.
- Ne, asszonyom! Ne, kérem! Ne végeztessen ki! Elmondok mindent, ne végeztessen ki!
Karen a fejét csóválta.
- Egyáltalán tud maga bármi lényegeset? Eddig csak fontoskodott.
- Kérem, asszonyom! Kérem! Elmondok mindent!
Karen mogorva képpel sétált vissza. Ed Philips elismerően mosolygott a szőke nőre.
- Halljam!
A fogoly mély lélegzetet vett.
- Tudnia kell, asszonyom, hogy ezt senkinek sem volna szabad elmondanom.
- Maga honnan tudja?
- Bizalmi állásban szolgálok.
- Nem hiszem.
A fogoly megadóan legyintett.
- Rendben van, asszonyom. A kedvesemtől tudom. Carolyne Hogarth-nak hívják, Mr. Yokosuka hivatásos hackere.
- Ki az a Mr. Yokosuka?
A fogoly tekintetében némi értetlenség villant, de pillanatnyi habozás után válaszolt:
- Mr Yokosuka a Carnell Járműtársaság tulajdonosa, asszonyom. Herculián van a székhelye – amikor látta, hogy Karen szeme elkerekedik, még gyorsan hozzátette: – A cég főrészvényese igazából természetesen Mr. McPherson.
Karen tudta, hogy ütnie kell a vasat, de maga is alig kapott levegőt.
- Térjünk csak vissza a kölcsönszerződésre! – segítette ki Ed Philips. – Mi az, amit erről még nem mondott el?
Karen hálásan pillantott rá.
- Halljam! – mordult aztán a fogolyra.
- Voltak a szerződésnek titkos pontjai is, asszonyom.
- Éppen ezekre vagyok kíváncsi.
- Az Ultenberg csoport a kamatok visszafizetése után elengedi a kölcsön teljes összegét.
Karen megrökönyödött.
- Elengedi?
- Igen, asszonyom!
- De hát ennek mi értelme van?
- Igazából nem engedi el, asszonyom, a titkos változaton más kifejezés szerepel. Carolyn évek óta gyűjti az ide vonatkozó dolgokat, nagfyon érdekli az Ultenberg-szerződés.
- Mégsem engedi el?
- Nem, asszonyom.
- Hanem?
- Természetben kéri.
- Természetben?
A két férfi is meglepődött.
- Mi az, hogy természetben? – kérdezte Karen.
- Jelen esetben azt jelenti, hogy az Ultenberg csoport tagjai elvonulnak a saját maguk által kialakított digitális téridőbe, ahonnan soha több nem áll szándékukban visszatérni. A vásárlók a kölcsönösszeg végleges elengedése fejében kötelesek elvégezni a digitális téridő végleges lezárását, és örök időkre lehetetlenné tenni az oda való behatolást.
Néma csönd lett néhány pillanatig.
- Mi az a digitális téridő? – kérdezte aztán bátortalan hangon Helmut Schellenberg.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése