Íródott Nyuzga javaslatára
A szőke nő arcán csupán átsuhant az értetlenség, Ed Philips is leplezte megdöbbenését. Helmut Schellenberg azonban megnyúlt arccal bámult a fogolyra.
- Értem – mondta a lélekjelenlétét visszanyerve Karen. – Mit akar ezzel mondani?
- Hát nem érti?
Karen a fejét csóválta. Ennek így nincs értelme. Ez a fickó tud, vagy tudni vél valamit. Valami olyasmit, amit neki sem ártana tudnia.
- Igen, Morgensohn kísérője és menyasszonya voltam.
- Akkor maga mindent tud, kedves hölgyem. Talán többet is, mint én.
- Mi az a minden?
A fogoly láthatóan gondolkodott. A szőke nő türelme vészesen fogyott.
- Hölgyem, maga Mr. Morgensohn menyasszonya. Morgensohn pedig Mr. McPherson megbízásából tevékenykedik.
- Így van.
- Akkor önnek mindent tudnia kell.
Karen mély lélegzetet vett.
- És maga? Mit tud maga?
A fogoly dacosan hallgatott.
Karennek támadt egy ötlete. Vajon a fogoly mit gondol arról, hogy miért nem sikerült megölnie a hibernált admirálist és tisztikarát? Lehet, hogy ezzel lehetne kiugrasztani a nyulat a bokorból?
- Rendben van – mondta közönyösen. – Láthatja, hogy számítottunk rá, amit tenni akart. Meg is tudtuk akadályozni. Valóban Morgensohn kísérője voltam, aki pedig csakugyan McPerson megbízottja volt. De ha jobban szétnéz, láthatja, hogy sem Morgensohn, sem pedig McPherson nem tartózkodik a hajómon. Nélkülük vontam ellenőrzésem alá a Rodney csatahajót, és nélkülük vetettem fogságba a személyzetet önnel együtt. Ön a foglyom.
A fickó arca nagyot rándult. Karen biztos volt benne, hogy a megfelelő hangot ütötte meg.
- Tudni akarom, hogy ön mit tud, – mondta kimérten. – mégpedig késedelem nélkül. Egy percet adok. Ha nem kezd beszélni, átadom a kihallgatórobotnak.
A férfi szemében határtalan döbbenet tükröződött.
- Ki az ördög maga?
Karen közönyös arccal nyugtázta, hogy a blöffje valószínűleg elsöprő sikert arat.
- Beszél végre, vagy nem beszél?
A fogoly szemében ijedelem vibrált.
- Maga sátán!
Ed Philips elmosolyodott.
- Ideje beszélnie, barátocskám. Programozzam a kihallgató robotot, admirális? – a szőke nő szemébe kacsintott.
Karen félmosollyal az arcán ránézett, és helyben hagyóan bólintott.
- Nem akarok időpazarlást. A lehető legradikálisabb és leggyorsabb kihallgatást szeretném.
- Értem, admirális.
A fogolly szeme rémülten cikázott ide-oda kettejük között. Karen látta, és mulatott rajta.
- Kezdje minél hamarabb!
- Értettem, admirális! Meddig mehetek el?
- Bármeddig. Szabad kezet kap. Ha a fogoly nem bírná, kérem, önállóan intézze az űrtemetést. A hajóm maradjon higiénikus.
- Értettem, admirális.
Karen kurtán bólintott, és gyors léptekkel elindult, a vezérlőterem felé.
- Hölgyem! Álljon meg! Kérem!
A szőke nő látszólag csodálkozva fordult meg.
- Mit akar tőlem? Megvolt rá a lehetősége, hogy beszéljen!
- Kérem! Mindent elmondok! Nem kell a robot! Kérem!
Karen unott arccal visszafordult, és leült.
- Halljam, de szaporán!
- Azt nyilván már ön is tudja, admirális asszony, hogy minden az Ultenberg-kölcsönszerződés miatt van – kezdte a fogoly.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése