Nem árulom el, ki mondta. Évtizedek óta halott.
——
Szóval, valamikor a nyolcvanas évek vége felé egy köztiszteletben
álló író kezébe került egy ifjú titán posztmodern verseskötete.
Az író olvassa, olvassa…
Elhúzza a száját…
Hümmög, nem tudni, elismerően-e, vagy vészjóslóan.
- Hogy’ tetszik? – kérdik tőle.
- A költő lehet hormonzavaros – dörmögi. – Ezt elfogadom. De: nem lehet képzavaros!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése