História, a vén színpadmester

A legfőbb Garabonciás
A vén História,
Tőle a nagy színésznek is
Van mit tanulnia.
——
A fennkölt hazugságokat
A színpadra viszi,
S az édeskés hőskölteményt
Bohózattá teszi.
—-
A hősi emberistenek
Ölnek, hódítanak,
S megvénülnek a színpadon
Paprikajancsinak.
—–
A pénz uralma önmagát
Öröknek képzeli,
De vén rendezőnk humorát
Át ő sem vészeli.
—–
Fickándozik a pénzvigéc
Ma még, mint nagy vadóc;
Egy szép napon majd kiderül,
Hogy nyálas, rossz bohóc.
—–
História, a színpadok
Vénséges mestere
Jól tudja, hogy a ripacsot
Miként leplezze le.
—–
Rövid az élet – jól tudom,
Ezt meg nem érem én;
Pedig nagyon is érdekel,
Hogy mi lesz a poén.
——
A színpadmester már figyel,
Arcán mosoly suhan;
S a színpadon a pénz-bohóc
Ágál szánalmasan.