Bennünk az Üdvösség

Magunkban hordozzuk,
Mint örök Szerelmet,
A világteremtő
Isteni Kegyelmet.
——
Istentől vett részünk
A lelkünkben sarjad;
Int, tagad, helyesel,
Vagy komoran hallgat.
——-
Tőle indul Létünk,
És Benne ér véget;
Nagy baj, ha sohasem
Talál békességet.
——
Néma, ha gonosz vagy,
De ha jó – megéget;
Nem ismer tömeget,
Csak egyéniséget.
——
Nem áll szóba végzettel,
Vagy indulattal,
Csak az istenáldott
Szabad akarattal.
——
Kívül harsogja
A nyegle matéria;
Hogy a világ csupán
Pénz, meg mizéria.
——-
Hogy csupán az anyag
Khimérái hatnak,
S a legnagyobb vétkek
Büntetlen maradnak.
——
Erkölcsi világrend
Nincsen, csak a semmi;
Csak bank-mennyországba,
S pénzért lehet menni.
——
Így lesz, míg Nap a Nap,
S a Hold föl nem lázad;
Árulnak anyagi
Búcsúcédulákat.
—-
Ameddig hömpölyög
Duna, Rajna, Volga;
Bálványoknak hódol
Az ész – a vén szolga.
——
Hiszen csak a Földön
Lehet ülni kincsen;
Amúgy a világban
Bizonyosság nincsen.
——
Mennyre és pokolra
Csupán nyerít a ló;
Erkölcs és igazság
Önmagáért való.
—–
Magunkban hordjuk
Az örök üdvösséget;
Bennünk él a világ,
Vagy bennünk ér véget.
—–
Kificamodhatnak
A földi törvények;
Ott belül mindig csak
Ugyanaz a lényeg.
——
Szeretet, Haza és
Család nőtt egy tőre;
Ezt kell átmenteni
Életre, jövőre.
——
A léha szerencse
A földre szivárog;
S a múló profitra
A varjú se károg.
——
Minket könnyen cserben
Hagy a fejlett nyugat;
Utána meg értünk
A kutya se ugat.
——
Nem terem ott nekünk
Csak luxus, cicoma;
De itt van az erkölcs,
S itt marad a haza.
—-
Léha világ-divat
Akárhova “halad”;
Bennünk van az Isten,
És bennünk is marad.
—-
Magunk vagyunk saját
Üdvösségünk őre;
Idő, anyag semmit
El nem vesz belőle.