Bennünk az Üdvösség

 

 

Magunkban hordozzuk,
Mint örök Szerelmet,
A világteremtő
Isteni Kegyelmet.

Istentől vett részünk
A lelkünkben sarjad;
Int, tagad, helyesel,
Vagy komoran hallgat.

Tőle indul Létünk,
És Benne ér véget;
Nagy baj, ha sohasem
Talál békességet.

Néma, ha gonosz vagy,
De ha jó – megéget;
Nem ismer tömeget,
Csak egyéniséget.

Nem áll szóba végzettel,
Vagy indulattal,
Csak az istenáldott
Szabad akarattal.

Kívül harsogja
A nyegle matéria;
Hogy a világ csupán
Pénz, meg mizéria.

Hogy csupán az anyag
Khimérái hatnak,
S a legnagyobb vétkek
Büntetlen maradnak.

Erkölcsi világrend
Nincsen, csak a semmi;
Csak bank-mennyországba,
S pénzért lehet menni.

Így lesz, míg Nap a Nap,
S a Hold föl nem lázad;
Árulnak anyagi
Búcsúcédulákat.

Ameddig hömpölyög
Duna, Rajna, Volga;
Bálványoknak hódol
Az ész – a vén szolga.

Hiszen csak a Földön
Lehet ülni kincsen;
Amúgy a világban
Bizonyosság nincsen.

Mennyre és pokolra
Csupán nyerít a ló;
Erkölcs és igazság
Önmagáért való.

Magunkban hordjuk
Az örök üdvösséget;
Bennünk él a világ,
Vagy bennünk ér véget.

Kificamodhatnak
A földi törvények;
Ott belül mindig csak
Ugyanaz a lényeg.

Szeretet, Haza és
Család nőtt egy tőre;
Ezt kell átmenteni
Életre, jövőre.

A léha szerencse
A földre szivárog;
S a múló profitra
A varjú se károg.

Minket könnyen cserben
Hagy a fejlett nyugat;
Utána meg értünk
A kutya se ugat.

Nem terem ott nekünk
Csak luxus, cicoma;
De itt van az erkölcs,
S itt marad a haza.

Léha világ-divat
Akárhova “halad”;
Bennünk van az Isten,
És bennünk is marad.

Magunk vagyunk saját
Üdvösségünk őre;
Idő, anyag semmit
El nem vesz belőle.