A szürke öltönyös Végzet

Közöttünk bolyong a Végzet,
Számol tőkét, kamatot,
S a név-értékű enyészet
Tudja: kaszálhat, nagyot.
——-
Profán öltöny-glóriában
Képernyő-kapuba áll;
S a kényszeres halál-ködben
Szabadságról prédikál.
——–
Megszabja, min kell nevetni,
Miért kell vért ontani;
Mely szavunkat kell elvetni,
Mit nem szabad mondani.
——-
Szűkül hajdan tágas világ,
Hit helyett lesz hitele,
Végzet-rendelte szabadság
Húz a sivár semmibe.
——-
Kozmopolita igézet
Lencsetálja a világ;
S a globális luxusvégzet
Minden kontúrt körberág.
——–
Pénz-mércéjű ál-szabadság
Atlantisz mellé vihet,
Ha fatornyos kicsi csodák
El nem érik az eget.
——
Eleve elrendelt kudarc,
Vagy a szabad akarat;
Vagy miénk lesz az öltönyös -
Vagy magának megmarad.