Arad...

Arad…
Ez a nap évről évre visszatér,
Deres üstökkel,  köddel, komoran,
Gyász-glóriásan,
Némán,
Súlyosan;
S míg magyar szó fogan,
A tompa fájdalom élő marad…
Arad…
——
Nincs vége még…
Mert most is tart
A História végtelen pöre;
Bürokraták és hóhérok söre
Koccan ma is…
S a Létből kín fakad…
Arad…
—–
Hatalmi pökhendiség szégyenfája,
A megtaposott Nemzet Golgotája…
Mert Hóhér
Tolvaj
Meg élősködő
Mindig akad…
Arad…
—–
Hol van már az egykori hatalom…
Csak múzeumsarok,
Nagy halom
Lom..
S a Nemzet
Megmarad…
Arad…
—-
Őrizd örökké
Fájdalmas könnyeinket,
És vádlóan emlékező
Hű-Magad,
Arad…