Szőke nő zűrben az űrben - 189.

SZÁZNYOLCVANKILENCEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ed Philips a fejét rázta.
-         Agyrém, Karen – mondta kissé csalódottan.
-         Talán agyrém, de valóság – vágta rá váratlanul Helmut Schellenberg.
Még a szőke nő is meglepetten nézett rá.
-         Máshol ugyanis nem lehet.
Karen bólintott. Valóban nem lehet másutt. Kizárólag ott.
-         Lehetetlen – makacskodott Ed Philips. – A válaszfalak általában tömörek.
-         Nem hinném! – vitatta Helmut. – Tele vannak mindenféle vezetékekkel.
-         Egy vezeték helyén aligha bujkálhat ember.
-         Talán van nagyobb is.
-         És ha van? honnan jut élelemhez és levegőhöz?
-         Ne mondd, hogy ezt nem lehet megoldani.
-         Őrültség, Helmut!
-         Én meg azt mondom, foglalkoznunk kell vele.
Karen nem habozott:
-         Admirális a hajónak! Kérek térképet a csatahajó válaszfalairól. Kérem külön jelölni az üreges részeket. Arra vagyok kíváncsi, rejtőzködhet-e odabent ember.
Gyors választ kapott. Szinte azonnal megjelent a panorámaképernyőn a Rodney válaszfalainak bonyolult térképrajza. Számos üreg volt, de gyakorlatilag mindenütt annyira jelentéktelen méretűek, hogy azokban ember nem mozoghatott.
Mindhárman üres tekintettel bámulták. Karen látta, hogy a két férfi tanácstalanul fixírozza egymást. Ezek még a végén képesek lesznek egymásnak esni. Édes Istenem, csak ezt ne…
Mi itt a megoldás? Egyáltalán lehetséges-e valamilyen megoldás?
Elgondolkodott.
-         Valahol mégiscsak lennie kell valamilyen üregnek – Helmut kitartott, bár maga se hitte, amit mondott. – Talán, ha szektoronként figyelmesen végignézzük…
-         Ember, az napokba telne! – rivallt rá Ed Philips.
Karen gondolkodott. Robert egyszer mondott valamit. Aztán egy éve valami professzor kísérője volt, az is karattyolt sokat, és azt képzelte, hogy a csinos szőke hivatásos barátnő semmit sem ért a szóözönből. Karen azonban néhány dolgot annyira furcsának érzett, hogy utánajárt. Felét sem értette annak, amit megtudott, de mindent elraktározott az agya valamelyik sarkában.
„Hajó az admirálisnak! A csatahajó válaszfalaiban sehol sem található akkora üreg, amelyben egy ember elférhetne.”

Úgy hangzott, mint valami ítélet. Helmut lehorgasztotta a fejét.
A szőke nő azonban már egészen másra gondolt.
-         Admirális a hajónak! áttekintést kérek azon helyekről, ahol a csatahajó válaszfalai tömörebbek az átlagnál.
 A két férfi döbbenten meredt rá.
Folytatása következik.