2012. október 23., kedd

Jutalomjáték - másodszor

A darabról már írtam – remélhetőleg ma éjjel befejezem.
Részletet akkor nem adtam belőle, most pótolom.
A színpadon: Petőfi Sándor és színésztársa, Némethy György.
———
PETŐFI:
Ne is folytasd, Gyuri, mert butaság.
A rögtönzés csupán a munka része,
A jó színész így készülhet fel arra,
Hogy minden világot életre kelt,
Amit a drámaköltő álmodik,
De rögtönözni pusztán önmagában
Csak füst az áldozati tűz helyett,
A ripacsok szánalmas hübrisze.

NÉMETHY:
Amit Lear-ről mondtál, az érdekes.

PETŐFI:

Az urat, ki rávett, hogy
Add át országodat,
Jer, állitsd ide mellém,
Vagy állj helyén magad.
Megláthatd, melyik édes,
Melyik fanyar bolond.
Itt áll egyik tarkán, amott
A másik. – Meg ne mondd.”

Ha ezt harsányan, bohóckodva mondja,
Abból semmi egyéb ki nem derülhet,
Mint hogy fogalma sincs a külvilágról,
És semmit sem ért.

NÉMETHY:
Nem tudom követni.
Talán csak nagyon ostoba vagyok.

PETŐFI:
Minden egyéb címeidet elajándékoztad, az veled született.

NÉMETHY:
Mi van?

PETŐFI:
Minden egyéb címeidet elajándékoztad, az veled született.

NÉMETHY:
Most bolondozol?

PETŐFI:
Bizony nem.

NÉMETHY:
Te mégsem vagy egészen bolond.

PETŐFI:
„Lordok és nagy emberek nem engednék azt nekem: ha egyedáru-jogosítványom volna rá, ők is részesek akarnának benne lenni; s a hölgyek, éppen azok nem hagynák egymagamnak a bolondságot, ők is kaparítanának el belőle.
Adj egy tojást, komám, s én két koronát adok neked.”

NÉMETHY:
Cudar! Miféle tojásról handabandázol itt nekem?

PETŐFI:
Te nem tanultad meg a szövegedet, Gyuri?

NÉMETHY:
Nem hát! Arra van a súgó!

PETŐFI:
De legalább elolvastad?

NÉMETHY:
El akartam, csak nem értem rá.

PETŐFI:
Gyuri! Azonnal kezdődik az előadás!

NÉMETHY:
A dalokat tudom!

(Énekel):

Ez év nem kedvez a bolondnak,
Mert most a bölcs is dőre;
Nem bír eszével, s a majommal
Komázik nyakra-főre.

PETŐFI:
Ez nem a te dalod, hanem az enyém!

NÉMETHY:
Biztos? Azt hittem, hogy az enyém!

PETŐFI:
Te csirkefogó!

NÉMETHY:
Azt hiszem, én vagyok a jobb színész!

PETŐFI:
Kérlek, komám, fogadj nekem mestert, hogy hazudni oktasson; úgy szeretném megtanulni a hazudást.

(Párnákat hajigál Némethyhez.)

NÉMETHY:
Na mi van? Elhitted nekem, komám?

PETŐFI:
„Légy vígan, kérlek, mert eszed sohasem fog papucsban járni.”

NÉMETHY:
Tehát ma szomorú Bolond leszel.

(Felnevet.)

PETŐFI:
Mi nevetnivaló van itt?

NÉMETHY:
Sanyi!
Te fel fogod hergelni Lear királyt!
Elképzelem, milyen lesz Deézsy képe,
S nevetnem kell.

PETŐFI:
Meg fogja érteni.

NÉMETHY:
Mármint a Deézsy Zsiga? Hogyne. Persze.
Róla mintázták a megértés szobrát.
Nem mondtam még?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése