Életbokor, sorsvirág...

Életbokor, sorsvirág
Nyílnak az út mentén,
Talán így van rendjén…
——-
Nyílnak az út mentén,
Biztos így van rendjén.
—-
Virág szirmán pénz, piac,
Meg sok egyéb vegyszer;
Ólálkodó, patás halál
Legeli le egyszer.
—–
Égi emlék a halál,
Földi sírba ásva;
Síremlékén arany terem,
Gyémánt, ezüst, násfa.
——
Életbokor, sorsvirág
Nyílnak az út mentén,
Talán így van rendjén…
———
Jár az idő szemlén,
Talán így van rendjén.
——-
Fényes szirmú sorsvirág,
Megtörik a szára;
Büszkén viruló sziromnak
Vékony lét az ára.
——
Kis hallgatag sorsvirág,
Szerény, mint a mályva;
Egyedül Isten szemében
Halhatunk meg állva.
——-
Idő partja mentén
Talán így van rendjén.
——-
Életbokor, sorsvirág
Út szélén hevernek;
Arra gondol a vén világ,
Hogy régen volt gyermek.
——–
Az emberség lengén..
Talán így van rendjén…
——
Pipacsvörös a Remény,
Mint a bátrak vére;
Pénz rángat most emberséget
Auto da fére.
——
Életbokor, sorsvirág,
Szürke flaszter-lélek;
Túl költséges, ha a Földön
Fennmarad az Élet.
——–
Csillag-csokor szendén
Hever az út mentén.
——
Fent sunyít a néma Hold,
Lóg az eső lába;
A vén, aggódó alkonyat
Csüggeteg és kába.
——
Fonnyadt világ köves partján
Életbokrok állnak,
Lombjuk fityiszt himbálózik
Az entrópiának.
——–
Ahol marad életbokor
Újabb Élet éled;
Mohón nézik végzetek
És szükségszerűségek.
——-
Az életek fittyet hánynak
Végzet-sziklafoknak;
Bár a baglyok blődlinyelven
Posztmodernt huhognak.
—–
Fuldokolni kezd a szürke,
Ha a Zöldre csörtet;
Akinek csak mankó a Nyelv,
Nyaljon vele földet.
—–
Aprócska sorsvirág feszül
A hatalmas Égnek;
Aki helytáll a Nemlétben
Megpihenhet végleg.
—-
Életbokor, sorsvirág
Nyílnak az út mentén,
Talán így van rendjén…
——-
Nyílnak az út mentén,
Biztos így van rendjén.