Irodalomtörténeti szösszenetek - 12.

Szomory Dezső és Molnár Ferenc közismerten nem ettek egymás tenyeréből. A korabeli magyar színpadok két közkedvelt szerzője rossz viszonyban volt egymással, és az irodalmi rivalizálást személyes ellentét mélyítette el. A viszályt a fáma szerint Szomory kezdte, de Molnár sem maradt adósa.
Borsot törtek egymás orra alá, ahol és amikor csak tudtak.
Egy társaságban arról volt szó, hogyan kell kiejteni a franciául alkotó flamand író, Maurice Maeterlinck nevét.Három-négyféle elképzelés is volt.
Valamelyik kávéházi sznob elérkezettnek látta az időt, hogy megdicsőüljön.
- Én tudom, kérem, – szepegte boldogan. – mert én személyesen látogattam meg a mestert, és hallottam, hogy ő így ejti a saját nevét: Máterlink.
Csend támad. Úgy tűnt, a kérdés eldőlt. A fontoskodó fickó megdicsőülten mosolygott.
Molnár Ferenc azonban összezúzta a kékharisnya társasági érvényesülésének reményeit.
- Az nem jelent semmit! Szomory Dezső is úgy mondja a nevét: Szomovy, de attól még nem úgy kell ejteni.