Holnap talán fű se nő

Késve jött a kánikula,
Amikor a nyár már oda,
Felrobban a levegő,
Holnap talán fű se nő.
——-
Holnap talán fű se nő,
Ránk hengeredik a kő.
——
Hőség lángpallosa perzsel,
Sunyi képű halál nyergel;
Nem néz az Ég sehová,
Mentő száguld fel-alá.
——
Fel-alá száguld a mentő;
Szomjas lehet a Teremtő.
——-
Zörgő kóró-esküvő;
Holnap talán fű se nő.
——-
Hőség-démon fülbe béget,
Súgja: relatív az Élet;
Hogy a kiadós halál,
Jobb, mint a végső fatál.
——
Köhögős, száraz Jövő;
Holnap talán fű se nő.
——-
Puffadt kánikula hörög,
Holt levél taplóként zörög;
Szürke út közönye vár,
Végkép odavan a Nyár.
——
Vadul perzsel a határ,
Mégis odavan a Nyár.
—–
Isten a Jelenbe réved,
Nehéz takaró az Élet;
Lesz-e fű, lesz-e Jövő?
Hogyha akarjuk – kinő.