Az állatbarát kufár

A lóbarát kufár történetét Rousseau bevette az epigrammái közé, de Ariosto írásai közt is megtalálható.
Egyszer egy velencei kalmár arról volt hírhedt, hogy epés megjegyzéseket tett azokra a lovagokra, akik képesek a hátasaikat sarkantyúval oldalba vágni. Állatkínzó bitangoknak nevezte őket.
A lovagok tűrték. Vagy tartoztak a kufárnak, vagy ezután akartak tőle kölcsönt kérni, nem akarták magukra bosszantani.
A kalmár széltében dicsekedett vele, hogy ő ugyan sose bántja a lovát. Mindenki hallott már erről, és a hír a többi városban is elterjedt.
- Hát te mivel biztatod a paripádat, ha makacskodik? – kérdezte egyszer az egyik pénzváltó.
- Szép szóval! – felelte nagyképű tónusban a kufár.
A pénzváltó nem felelt, de megjegyezte. Volt neki egy gyönyörű, de elképesztően lusta lova. Azon törte a fejét, hogy sózhatná a kalmárra a tohonya állatot.
Az alkalom hamar eljött. A kalmár hajón érkezett Dalmácia felől, de sürgős családi dolga volt a szárazföldön, és a pénzváltó tudta ezt. Jó embere volt egy lókupec.
- Add el neki áron alul!
Összenevettek, a lókupec meg nem habozott értesíteni a kufárt, hogy az iránta érzett tisztelete jeléül hajlandó neki eladni a paripát – a rendes ár negyedéért.
A kalmár megnézte a pompás állatot, és gondolkodás nélkül ráállt. Biztos volt benne, hogy remek vásárt csinál.
Vett a ló mellé sarkantyút is, de amikor látta, mennyire sok ismerős van körülötte, nem merte a csizmájára kötni, inkább az iszákjába csomagolta.
A városban még úgy ahogy poroszkált a ló, de amint az országútra értek, erőt vett rajta a természetes lustaság. Nemhogy vágtába, ügetésbe se kapott, csak sétálgatott, és sűrűn megállt füvet legelni.
A kalmárnak igen sürgős volt, majd’ a guta ütötte meg.
- Kedves jó lovam, igyekezz!
A kedves jó ló bizony nyugodtan tovább legelészett.
- Indulj már, átokfajzat!
Az átokfajzat pimaszul a gazda képébe nyerített, és tovább legelt.
A kalmárnak eszébe ötlött a sarkantyú. Elővenni nem merte, ismerősök jöttek-mentek az úton.
A ló fülébe súgta!
- Te dög! Ha tudnád, mi van az iszákomban, vágtatnál!