Nyár végéhez közeledve

Nyár végéhez közeledve
Lanyhul már vén Napunk kedve.
——-
Búcsúzkodik már a nyarunk,
Fogytán kenyere, bora;
Borzas égen gyülekezik
Esőfelhők tábora.
—–
Hull a levél, mint ezernyi
Elfeledett ismerős;
A Létezés hangulata
Ősszel, téllel viselős.
——
Lassan fordul a nagy kerék
Erős idő-kereten;
Méltósággal gördül végig
Heteken és – hiteken.
—–
Nyár végéhez közeledve
Áll a Hajnal – dideregve.
—–
Méltósággal zabolázza
Őrült fényét vén Napunk,
Valamit az  életünkből
Mindig, mindig elhagyunk.
—–
Mint hagymahéjakat, hagyjuk
Magunkat az éveken;
Száll velünk  a koldus Idő,
S minden jövő meztelen.
——
Múltakon az emlékeink,
Mint áttetsző angyalok;
Ellebegnek az Időben,
De a helyük itt sajog.
——–
Nyár végéhez közeledve
Néz az Élet elmerengve…
——
Búcsúzkodik már a nyarunk,
Hűvösek a reggelek
Szürkületben vén augusztus
Harmatkönnye csepereg.
———
Építi már a vén Idő
Múlt fátyolból a falat;
Szép emlékek öröklétét
Rejti el az alkonyat.
——–
Hűvös, csípős pirkadatok,
Háztetőket köd takar;
Őszi mélabúra hangol
A nagyságos zenekar.
——-
Szép nyarunkra készül már
A párás őszi szemfödél;
S távolban már csikorgatja
Fagyos agyarát a tél.
—–
Csomagolunk szorgalmasan:
Kis nyár, meg sok szeretet;
Ha ügyesen használjuk fel,
Túlélhetjük a telet.