Szőke nő zűrben az űrben - 166.

SZÁZHATVANHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

-         Harminc év alatt? – visszhangozta nyomorult arccal Helmut Schellenberg.

A szőke nő azonban komoran bólintott. Nagyon is el tudta képzelni, hogy harminc év alatt megsemmisül a civilizáció. A modern társadalom nem képes túlélni egy összeomlást, hiszen akkor lényegében a századik emeletről zuhan le földre. Karen megborzongott.

Philips folytatta:

-         Ilyesmiről szólnak az Elődök Dokumentumai. Egy globális civilizáció összeomlásáról, mégpedig hátborzongató részletességgel. De ez az iratköteg nem regény, nem kitaláció, nem disztópia, nem scifi, hanem a valóság. A hihetetlen, letaglózó valóság, amely nem a világegyetem valami sötét, távoli sarkában esett meg, hanem az emberiség anyabolygóján, a Földön. Egy olyan történelem, amit nemcsak elfeledtünk, de amiről évszázadok óta rövidlátó pökhendiséggel állítottuk, hogy nem történt meg.

Elvörösödött, és egy pillanatra elhallgatott.

-         A dokumentumok szerzője meg van róla győződve, hogy az emberi civilizáció önmagát pusztította el. Na nem – hárította el a másik férfi közbeszólását. – nem volt utolsó háború, nem estek egymásnak atomhatalmak, egyáltalán nem úgy történt, ahogy azt annak idején, a XX. században képzelték.
-         Pedig ezen sem csodálkoznék, – szólt közbe mély tónusban Karen. – számtalan olyan emlék van a Földön, amely egy hajdani atomháború emléke is lehet. A mitológiák is őriznek erre utaló történeteket.
Erről Robert mesélt neki annak idején. Akadnak a Földön üvegessé vált hegyoldalak, különös nyomok, illetve mitológiai történetek halált szóró óriási repülő eszközökről, tömeges pusztításról, rejtélyes halálsugarakról, istenek nyilairól.

Karfen meglepődésére Ed Philips elbizonytalanodott.

-         Nem tudom, Karen, – tárta szét a karját. – talán az egy még korábbi civilizáció öröksége. Most már azon sem csodálkoznék, ha több is lett volna. A Föld roppant előtörténetének kietlen idősivatagában sok elfér.
-         Elfér? – rökönyödött meg Helmut. – De hát akkor mi van az evolúcióval?

Ed Philips erre csak legyintett:

-         Jelenlegi formájában marhaság. Prekoncepciós elméletek alá tákolt, gyakran meghamisított régészeti leletek, dogmatikus igyekezet a rések betömésére. Ezer sebből vérzik.

Karen keserűen elvigyorodott. Régi történet jutott az eszébe. Robert egyik barátja egy kocsmai vitában megkérdezte Roberttől, hogy melyik pontján támadható az evolúció jelenlegi elmélete, mire Karen szerelme gondolkodás nélkül rávágta:

„Bármelyik ponton!”

Gyaníthatóan Robertnek igaza van…

-         Önmagát pusztította el az emberiség? – lamentált Helmut. – Ha nem háborúval, akkor hogyan?
-         Azzal, hogy feláldozta a saját túlélését ostoba célok érdekében.
-         Ostoba célok? Miféle ostoba célok?
-         Így tudom a mi nyelvünkre fordítani azt, amit a Dokumentumok szerzője megbocsáthatatlan bűnnek, Az Ember Halálos Bűnének nevez.
-         Nekem még így sem világos.

Ed Philips elvigyorodott:

-         Olyan célokat követett, illetve olyan céloknak rendelte alá a társadalma életét, amelyek alkalmatlanok voltak arra, hogy jövőt biztosítsanak a civilizáció számára. A Dokumentumok szerzője nekivadult indulattal ostorozza ezeket a célokat – azaz a bűnöket. A zömük nagyon ismerős a számunkra.
-         Melyek ezek?
-         A legfőbb bűn talán a profit.
-         A profit?
-         A profit maga a társadalmi perverzió. A létező legrosszabb elv. A profit a világban hatalomra jutott pénz arca, és a pénznél nincs rosszabb uralkodó. Minden ember életét gyarmatosítja, mindenkit arra kényszerít, hogy az egész életet a költségek vonatkozásában szemlélje. Ennek a jegyében követi el az ember a leggonoszabb butaságokat. A gazdaság, aminek az volna a feladata, hogy eltartsa az emberiséget, öncélú és perverz gépezetté válik. A költségelv ostobán felbomlasztja termelés-fogyasztás-újratermelés egyensúlyát. Felszámol sok olyan intézményt és munkát, amire szükség volna, de túlságosan költségesnek tűnik; ellenben fejleszt olyan tevékenységeket, amelyek kártékonyak, önveszélyesek, de profitot hoznak. A gazdaság vezetői gyakran a hülyeség prófétái lesznek. Ennek nyomán lassan a hétköznapi élet is teljesen perverzzé válik.
-         Perverzzé?
-         Igen, perverzzé. Fiatalok tízezrei töltik azzal értékes idejüket, hogy elektronikus herkentyűkkel játszadoznak. A generációk közötti kapcsok meglazulnak, erodálódnak. A műszaki fejlesztés az emberi élet megkönnyítése helyett sok ember munkáját teszi feleslegessé, amivel csak a nyomort és a kilátástalanságot növeli.
-         Ez mind igaz.
-         A civilizáció egész struktúrája célját vesztett vak malomként hányódik a semmi hullámverésében, az özönvízre várva.
-         Az özönvízre?
-         Igen. Az özönvíz pedig – ha más lehetőség nincs – el is jön.

Folytatása következik.