2012. június 11., hétfő

Gyönyörű, fényes, fekete...

Gyönyörű, fényes, fekete…
Méltóságteljes, mint az óceán,
S véget nem ér soha;
A végtelen, örök nyugalom hona…
——–
Titokzatos, mint a szivárvány,
És fittyet hány a tűznek, mint a márvány.
——-
A mélyén fényes nyugalom marad,
És minden vitának magva szakad.
——–
A csókra hűvös csókjával felel,
Hideg ködében magához ölel.
———
Gyönyörű, fényes, fekete…
Ott elenyészik minden fájdalom,
Állandó, mint öreg csillagködök;
Bölcs, hallgatag, nyugalmas
És örök…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése