1938-ban a könyvnapi sátorban lelkesen dedikált Móricz Zsigmond.
Tartották elé a különféle műveit, és sorra aláírta. Közönséges autogramokat is adott. A végén már nem nagyon nézte, mit ír alá…
Néhány hét múlva jelentkezett nála egy szabósegéd.
- Móricz úr, a mesterem üzent önnek. Móricz úr csinos összeggel tartozik neki, kéri, hogy mihamarabb rendezze.
Az író nagyot nézett.
- Nem tartozom semmilyen szabómesternek!
Márpedig a szabómester kitartott. Neki hiteles aláírása volt, Móricz
Zsigmond kötelezettséget vállalt, hogy kifizeti a méregdrága öltönyt,
amit az egyik kuncsaftjának készített. A ruha elkészült, tessék fizetni!
- Miféle kötelezettséget vállaltam én? – rökönyödött meg az író.
A szabó felmutatta.
Bizony, Móricz hiteles aláírása…
A könyvnap! A sátor!
Üres lapot írattak alá vele, és fölé írták a kötelezettség-vállalást.
Bírósági ügy lett belőle. Akadt ügyvéd, aki nem vállalta az író képviseletét.
Szerencsére a bíróság hamar elismerte az író jóhiszeműségét.
Az írók pedig megfogadták: kizárólag a könyvükbe dedikálnak…
Anno 1938…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése