Isten nem dadog

Isten nem dadog.
A Lét gomolyog,
Anyag nemléttel
Kéz a kézben
Köztünk andalog.

Önjelölt próféták sora;
Demagóg közhelyvacsora...

Dolláristen centig áldja;
A Haza - csak alku tárgya.

Isten nem dadog,
A Föld búsan forog,
Reklámokra festett Jövőnk
Máris nyomorog...

Ha mindent a pénzre hagyunk,
Magyarnak nem maradhatunk.

Pedig csak maradni - kevés;
A Nemzet:
Önrendelkezés.

Isten nem dadog,
Csak gépi jelen-viharok
Vasgyomra korog.

Ahol Zrínyi lelke lebeg,
Mohamed nem szállhatja meg.

Amit az ősünktől kapunk,
Az unokánknak tartozunk.

Isten nem dadog,
A Lét sajog;
A Jövő még Lét
És nemlét között imbolyog.

A Múltak esőben fáznak,
Agymosottak fasisztáznak.

Dörögnek média-egek,
Forognak a köpönyegek.

Közösségek büszke Léte,
Vagy - egyedek leveréke...

Isten nem dadog,
De nem is háborog.

Csak rajtunk áll a dolog;
Egy épkézláb Jövő számára mi leszünk?
Leletek,
Holt romok,
Vagy tisztelt
Mentorok.

Ha létünk a jelen torkán reked,
Isten nem hullajt értünk
Könnyeket.

Isten nem dadog.
A mindenhatóság dimenziója
Nincs ránk szabva,
Nem varázslókabát,
Nem pótolja a bátrak akaratát.

A mindenhatóság öreg folyam,
De másutt a medre,
Hömpölyög csendesen,
Ahol senki se látja,
És nem ad mentséget
Az árulásra.

Isten nem dadog,
Sípjába sem fúj Ő,
Mint vén, szakállas játékvezető.
Nem ad sárga lapot,
És nem legyint;
Ő minden embert
Felnőttnek tekint.

Istennek a világ - egy pillanat;
Nekünk az ég alatt
Az Akarat
Szabad.