Lábam alatt ropog a hó

Lábam alatt ropog a hó,
Isten fárad,
Kemény a szó;
Eb ura fakó!

Csatornákon jégcsap fityeg,
Befagyott pocsolya sziszeg,
Regnál a hideg.

Az ég tekintete komor,
Jeges-kopasz minden bokor,
Szél fúj valahol.

Lábam alatt ropog a hó,
Világvégi orgonaszó,
Eb ura fakó!

Téli csüggedés fuvoláz,
A jövő homályos csontváz,
A szél Múltat ráz.

Lassan vánszorog január,
A Remény útjába fagy áll,
Messze még a nyár.

Lábam alatt ropog a hó,
A végzet, mint rozsdás olló,
Vén tolakodó.

Lábam alatt ropog a hó,
Isten fárad,
Kemény a szó,
Eb ura fakó!