2015. - XIII.

TIZENHARMADIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

A magyar média eltussolta a migránsok bűncselekményeit.

Le Matin

2015. október 6.

Budapesti tudósítónk telefonjelentése

A magát eddig mértékadónak tekintő magyar média következetesen elhallgatta a migránsok által elkövetett bűncselekményeket, sőt az esetek egy részében még meg is rágalmazta a sértetteket.

Ma reggel két francia kutató tartott sajtóértekezletet a viszonylag nyugodt magyar vidéki városban, Veszprémben. Azért itt, mert Budapest ebben a pillanatban lehetetlen volt megtartani. A magyar főváros helyzete polgárháborúra, vagy tömegkatasztrófa utáni káoszra emlékeztet.

Két honfitársunk kiterjedt kutatásokat végzett, és bizonyítékokat tárt a nemzetközi sajtó képviselői elé.

A két franciát magyar önkéntesek egész hálózata segítette. Beszélgettek a sértettekkel, a szemtanúkkal, a helyszínelő és a nyomozást irányító magyar rendőrökkel. Három esetben a bűncselekményt elkövető illegális bevándorlókat is megszólaltatták. A tettesek meg sem próbáltak tagadni, de a felelősséget minden esetben a sértettekre hárították.

A megerőszakolt magyar lányok szerintük „kihívóan” viselkedtek, túl sok parfüm volt rajtuk, túl sokat mutattak a testükből. A megszúrt magyar férfiak pedig az elkövetők szerint nem mutattak elég tiszteletet feléjük, esetleg gyalázták az iszlámot. Nem értették ugyan, hogy mit mondtak a magyarok, de szerintük nyilvánvaló volt, hogy az iszlámot szapulják…

Az eseteket következetesen eltussoló magyar újságírók nem kívántak nyilatkozni.

A magyar kormány saját népével szemben egyoldalúan a bevándorlók oldalán áll, tucatjával hoz olyan rendeleteket, amelyek súlyos terheket raknak a magyar lakosságra a migránsok érdekében. A média az illegális bevándorlókat állandóan tömjénezi, szinte minden alkalommal igen kedvevő színben igyekszik őket feltüntetni. Emiatt a lakosság bizalma megrendült a médiában is, az ország kormányában is.

A kormány statáriumot léptetett életbe, újra bevezette a halálbüntetést, és arra kényszeríti polgárait, hogy a migránsokat az otthonaikba fogadják. az elkeseredés hatalmas, de semmiféle csatornán nem kaphat hangot. Az ellenzéket a kormánytöbbség gyakorlatilag törvényen kívül helyezte.

Aki nem ért egyet a kormány bevándorlás-politikájával, azt a kormánypártiak nácinak, fasisztának, rasszistának stb. nyilvánítják.

Honfitársaink egyetértenek azzal az értékeléssel, hogy Magyarországon forradalom fenyeget a legrövidebb időn belül.

Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:

Nagyanya mesélte:

Akkor már szinte mindennapos volt az erőszak. Egyetlen nő sem volt biztonságban. Már a középkorúak sem. A támadás bárhol bekövetkezhetett, utcán, üzletben, gyakran odahaza is. A migránsok kifigyelték a magányos nőket, és rájuk törtek. Bezúzták a kaput, agyonrugdosták a kutyát, aztán az ajtón vagy az ablakon betörve nekiestek a nőnek. Gyakran tucatnyian, vagy annál is többen.

Csak ritkán fordult elő, hogy férfival is találkoztak. Az özvegy Nagyné pesti udvarlóját nyomorékká verték. Vincze Pistának kiszúrták a szemét.

Rendőrségi nyomozás egyik esetben sem volt.

A diszkók, szórakozóhelyek környéke veszélyzónává vált. Olyan helyeken csaknem mindennap történt valami baj. Még szerencsés lehetett Patakiék lánya, aki szoknya és bugyi nélkül menekült haza. A ruháit letépték róla, de a lány tökön rúgott két támadót is, és teljes erőből futva épségben hazaért. Két migráns mászott volna utána a kerítésen, de megjelentek a komondorok.

A szép szőke Marjai Panni halála volt a fordulópont.

A kislány a beteg nagymamájának vitt ennivalót. A migránsok lesbe álltak, feldöntötték Panni biciklijét, és nekiestek a lánynak. A nyomorult védekezni próbált, a gazemberek ütötték-verték, újra és újra megerőszakolták. A szép szőke kislány nem kelt fel többé. Az apja vitte el, de nem haza. A temetőbe. Egy hét múlva Panni édesanyja is odakerült. Infarktust kapott a hírre, amiből nem épült fel. Talán nem is akart.

 Nagy volt a fölháborodás.

Lejött valami pesti politikus, és mindenkit bevezényeltek a kultúrház színpadtermébe. A falu fele se fért el rendesen, a lépcsőkön is, a karzatokon is emberek ácsorogtak.

A pesti ürge hosszan dicsérte a migránsokat. Hogy nagyszerű emberek. Hogy mindenképpen be kell fogadnunk őket, mert jót hoznak. Hogy el kell fogadnunk őket.

Fagyos csöndben hallgatta a falu. Sokan pislogtak időnként a baloldali lépcső felé. Ott ült Panni édesapja…

Tudtuk, hogy a fickó Panni halála miatt jött, de álló órán keresztül egy szót se ejtett a lányról és az esetről. Csak a migránsokról. Magasztalta őket, mint pap a feltámadást.

Dühödten hallgattunk. Akadt, aki egész testében remegett.

Amikor az első pár sorban már morogtak az emberek, a politikus is látta, hogy nem mellőzheti a témát.

Jobban járt volna, ha mégis mellőzi.

Azt mondta, nyugodjunk bele Panni halálába, mert a lány maga volt a hibás. Túlságosan kihívóan viselkedett az idegen férfiakkal.

Elkeseredetten hallgattunk.

Nem tudom, ki és mikor ment el. Ki hozta a tömérdek rohadt paradicsomot és a záptojást. Honnan vette egyáltalán, hol volt a faluban ennyi záptojás.

Az előadó félreértette a helyzetet. Azt hitte, csökken a feszültség. Pedig csak a komor csend enyhült attól, hogy a záptojások és a sok paradicsom kézről kézre járt.

A fickó nagy nyomatékkal mondta újra, hogy térjünk napirendre Panni halála felett, és fogadjuk el a menekülteket.

Itt kihúzta magát.

-         Be kell fogadnunk a bevándorlókat, és velük kell építenünk új hazát!

Egy pillanatra néma csönd.

-         Nem! – hallatszott tisztán, élesen.

Mind odakaptuk a fejünket. Nem Panni édesapja kiáltott fel, hanem Sándor Krisztián a lány osztálytársa. Szerelmes volt Panniba.

A politikus bosszúsan nézett oda.

Ekkor röppent az első záptojás. Nem találta el a fickót, jó másfél méterre csapódott be, robbanásszerűen kenődött szét a színpadon, és bűzzel árasztotta el a termet.

A politikus ijedten pattant fel. Nagyszerű célpont volt.

Legalább húsz-harminc záptojás és paradicsom zúdult rá. A harmada biztos eltalálta. Legalább kettő a pofája közepén.

Még futás közben is sorra kapta a találatokat.

Másnap temették Panni édesanyját. A temetésen ott volt a bátyja. Civilben, néhány kollégája társaságában.

Kevesen tudták róla, hogy rendőr ezredes Szegeden. A migránsok közül meg egy se tudta. A pimaszabbja ott volt a temető mellett, röhögcséltek és mutogattak.

Azt is el kell mondanom, hogy a tisztességes migránsok szégyellték magukat, és elkülönültek a gonosz hordától. Nyolc-tíz ilyen ember akadt, ezek közben összebarátkoztak a falusiakkal.

A temetés után halotti tort tartottak. Elhívták oda az összes dühös férfit a faluból. Zömmel fiatalokat. Voltak negyven-ötvenen.

Ittak, de nem sokat. Komoran néztek maguk elé.

Akkor vette át a szót az ezredes.

-         Mit gondoltok, keresné valaha valaki ezeket a mocskokat?

Hitetlenkedve néztek rá.

Bencze Feri tagja volt Szegeden valami hagyományőrző csoportnak. Ő hozta a kardokat. Egy részük hosszú és egyenes volt, némelyik meg ferde. Mint a filmekben. Valaki hozott két szamurájkardot is.

Másnap volt október hatodika. Akkor ott a faluban mi még semmit se tudtunk a pesti eseményekről. Csak napokkal később értesültünk róluk.

Ebéd után a fiúk kocsin, motoron kimentek a faluból. Kerülő úton mind a Kiserdő mögé mentek, ott rejtették el a járműveket. A faluból nem látta őket senki.

Késő délután két miniszoknyás, kihívó, fekete harisnyás lány sétált a főutcán. Nem idevalósiak voltak. Éppen arra flangáltak, amerre a leggonoszabb migránsok csoportosultak. Volt, aki integetéssel próbálta őket figyelmeztetni, mások csendben figyeltek. A beavatottak izgalommal.

A legpocsékabb bevándorlók hamar felfigyeltek a két nőre.

Ezek a csirkefogók akkorra már meglehetősen elkanászodtak. Megszokták, hogy bármit megtehetnek. Rettegésben tartották a társaik egy részét, és egyre jobban terrorizáltak minket is. Több gyilkosságot is elvittek szárazon.

Mitől féltek volna?

Pedig most éppen okuk lett volna a félelemre…

Szokásuk szerint üldözőbe vették a két nőt. Ezek azonban alighanem sportolók lehettek, mert igen fürgén, könnyű lábbal menekültek előlük.

Ezek a migránsok mostanára minden óvatosságot elfeledtek. Azt hiszem, eredetileg se volt sok sütnivalójuk, de most már annyira a helyzet urainak érezték magukat, hogy az a kevés is füstbe szállt.

Épeszű gazemberek bizonyára elgondolkodnak azon, miért menekül előlük két nő ki a faluból – a Kiserdő felé.

A lányok bizony arra futottak, és ott loholt a nyomukban az egész horda, vagy két tucat migráns. A legpocsékabb banda, az összes gonosztett elkövetői. Marjai Panni gyilkosai.

A lányok be a Kiserdőbe, a migránsok meg nagy zajjal utánuk…

Soha senki nem látta többé azokat a migránsokat. Egyet se. Nem is kereste őket senki.

Nem volt az ügyben semmiféle nyomozás.

Talán akkor se lett volna, ha nem történik Pesten, ami történt…

Mert aznap volt október hatodika…

Rejtjeles üzenet

Budapest

2015. október 6.

17 10

Miniszterelnök a hadügyminiszternek.

Azonnal hozz Budapestre megbízható csapatokat!

Mindegy, honnan!

Siess, te nagyon hülye!

Folytatása következik.